Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A törvénysértés fogalma a büntető jogegységi perorvoslatban. 3. [r.]

58 vény sértő, ha emellett még a Btk. 92. §-át is alkalmazza. Hasonló érteimii kijelentések a 880., 886. sz. határozatokban. Önként értendő, hogy csak az ilyen törvény pót ló, illetőleg a törvény alapján kibocsátott rendelet lehet oly forrás, melynek megsértése a bíróság részéről törvénysértést képez, vagyis különösen szem előtt tartandó a jogegységi perorvoslat elbírálásánál az .1869 : IV. t.-c. 19. és a Kbtk. 10. §-ának az a rendelkezése, hogy a miniszteri rendeleteknek az egyes esetekre való alkalmazásánál joga van a bíróságnak azok törvényessége felett is határozni. így helyesen mondta ki a 832. sz. jogegységi határozol (1920 június 22.), hogy az 1920. évi I. t.-c. által utólagosan jóváhagyott nemzetgyűlési választási rendeletek minden vonatkozásban alkotmányos jogérvénnyel bírnak, ezért törvénysértőnek jelentette ki egy járásbíróság jogerős végzését, mely ezen rendeletek törvényességét el nem ismerve, hatáskörét leszáll' lotta és a szavazási kötelezettség alapos ok nélkül való elmulasztása miatt a büntető eljárás lefolytatását megtagadta. (Bjt. 72. köt. 183.) A törvénysértés ez esetben az 1869 : IV. t.-c. 19. és 22. §$-aival szemben állapíttatott meg. Formailag másképen, lényegében azonban hasonlóan áll a dolog a döntvényekre vonatkozóan. A döntvények ugyan lényegesen különböznek a törvénytől és a rendelettől, mert nem alkothatnak uj jogot, uj jogszabályt, hanem csak valamely fennálló törvény vagy rendelet értelmét juttatják kifejezésre, s a döntvényben kifejezett értelmezés, a legfőbb bíróság törvénymagyarázata nem kötelező az állam összes tagjaira, Az 1912 : LIV. t.-c. 75. §-a is, mely a döntvényi jogot legújabban szabályozta, csak az összes bíróságokra vonatkozólag állapítja meg a döntvények kötelező erejét. Ennek dacára a gyakorlati jogalkalmazásban a döntvények, mint szokásjogi kútfők, époly jelentőségűek, mint a törvény vagy a törvénypótló rendelet. A döntvény ugyanis mint a legfőbb bíróság által valamely elvi kérdés megoldása, valamely törvény vagy rendelet alkalmazása közben felmerült vitás jogi kérdés tisztázása céljából megfelelő' gondos eljárás utján kifejezett jogi tétel, egyrészt belső erejénél fogva, — mint a legfelső bírói testületnek (vagy legalább is kétharmadának) jogi véleménye — másrészt a gyakorlatban azért is tekintetik a törvénnyel vagy rendelettel egyenlő értékűnek, mert az összes bíróságok azt az említett törvény rendelkezése folytán követni kötelesek. Aki tehát valamely ügyben a bírósághoz folyamodik vagy aki ellen büntetői)írói eljárás indíttatik, ha az általa vitatott jogi kérdést curiai döntvény tisztázta, az nyugodtan hivatkozhatik a döntvényre, mint „törvényerejű" szokásjogi tételre. A bíróság köteles az illető kérdést a döntvény értelmében intézni el. Természetesen a bíró sohasem a döntvényt alkalmazza, hanem az illető törvényt vagy