Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A törvénysértés fogalma a büntető jogegységi perorvoslatban. 3. [r.]

55 A törvénysértés fogalma a büntető jogegységi perorvoslatban. Irta: dr. Finkey Ferenc, koronaügyész-helyettes. (Folyatás.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatos az is, hogy kiterjeszkedhetik-e ix jogegységi tanács a jogegységi perorvoslat alapján az ügynek oly részére is, mely miatt a koronaügyész kifejezetten nem élt e perorvoslattal. Legutóbb két ily esetben is hozatott J. H. Az egyik azt mondja ki, hogy a jogegységi tanács nem rendelkezhetik a vádlott sérelmére nem szolgáló oly törvénysértés felől, mely miatt perorvoslat nem lett érvényesítve. (825. 1920 febr. 20.) A másikban ellenben annak a felfogásnak ad kifejezést, hogyha valamely törvénysértés a vádlott sérelmére szolgált, ezt a Curia hivatalból vagyis akkor is figj^elembe veheti, ha a koron aügyész, perorvoslatában erre nem terjeszkedett is ki. (831. 1020 június 1.) Ez a két J. H. nem zárja ki, sőt harmonikusan kiegészíti egymást, vagyis ha a koronaügyész által haszíráW jogegységi perorvoslat folytán a Curia olyan törvény telenséget észlel, melyet a koronaügyész nem hozott fel, de amely a vádlott sérelmére szolgált, ezt a Curia hivatalból figyelembe veheti, ellenkező esetben, ha épen a figyelembevétel járna a vádlott hátrányával, nem veheti figyelembe. Ez a magyarázat kétségtelenül megfelel a 442. §. szellemének. Ez a két J. H. arra is szép és tanulságos bizonyiték, hogy a kir. Curia jogegységi tanácsa a törvényesség mellett az igazságosság eszméjét is teljesen elfogulatlanul igyekszik érvé nyesiteni, amennyiben ezt a Bp. formalisztikus szabályai közt megteheti. Az első esetben (825. sz. J. H.) ugyanis vádlott az alsóMí'óság jogerős ítéletével többrendbeli személyes szabadságsértés miatt a bün halmazati szabályok mellőzésével egységes cselekmény miatt Ítéltetett el. A Curia megállapította, hogy alaki törvénysértés történt ugyan, mert a vádlott cselekményének részletei nem lettek pontosan (hány személyt, mily mérték bon sértett meg a vádlott) megállapítva, ezen alaki törvénysértés ellenére azonban a vádlott terhére anyagi jogszabálysér tés nem történt, mert a vádlott jogtalan ténykedéseinek kezdete és vége meg volt állapitható. Azt az anyagi jogszabály sértést pedig, hogy a vádlott halmazat helyett egy cselekmény ben marasztal tátott, miután ez az ő javára történt, a jogegységi perorvcslat erre nem terjeszkedett ki, nem vette figyelembe. A második esetben (831. sz.) pedig a koronaügyésznek a "ádloíi által elkövetett izgatás megállapítását vitató perorv*s tatával szemben a jogegységi tanács felmentette a vádlottat ezen cselekmény alól, mert az alsóbiróság nem állapított meg