Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

54 között négy évtizede folyik, rövid fegyverszünetedet leszárnitva, a legnagyobb hevességgel. A klasszikus iskola, amely eleinte merev elzárkózással és érthető averzióval nézte a forradalmi irányzatok szóvivői által oly rikitó szinekben mázolt uj horizontokat, utóbb azonban megértéssel és előzékenységgel kereste az érintkezési pontokat ellenfeleivel, a nagy harcban felszínre vetődött minden értéket bámulatos életerővel asszimilált s gondolatainak zárt rendszerét minden eklekticizmustól és szinkretizmustól sikeresen megóva, megifjodottan került ki a nagy mérkőzésből. Annál kevésbbé mondhatjuk el eÁ a másik táborról. Az előttünk fekvő javaslat a pozitivista iskola atyamestereinek. Fémnek, Garofalonak és személyes híveiknek alkotása. Számos fontos okunk van annak feltevésére, hogy ez a javaslat nem jelenti az olasz jogászi közvélemény egyirányú állásfoglalását. Sőt a legújabb hírek egyenesen arról szóianak, hogy sok mindennel együtt ez a szélsőbaloldali tervezet is belesodródott abba a nagy politikai, helyesen lelki krízisbe, amelyik egész Középeurópan végigviharzik. Ez a munka négy évtizednek az eszmék tisztulását oly gyümölcsözően elősegítő munkája ellenére semmi közeledést nem mutat, a büntetőjog forradalmárai tépett zászlaik alól ugyanolyan radikális intranzigenciát hirdetnek, mint Sturm und Drang korszakuk leghevesebb idejében. A tervezetet kisérő jelentés lapjain végig ott kisért még a nagy dilettánsnak, Lombroso Cézárnak elárvult magzatja, a delinquentc nato, az uomo delinquente groleszk figurája, eredeti (az atavizmus értelmében vett) vagy javitott kiadásban-e, megállapitani nem tudjuk. És itt kapcsolódom ismét reflexióim centrumához, a psy ellopatnia büntetőjogi értékelésének problémájához. Ezen az Achilles-sarkon kapott halálos sebet ez a legújabb kiadású, de egyébként a mult század második felében közkeletű materializmushoz képest semmi ujat sem jelentő determinista büntetőjogi koncepció. Az indokoló jelentés szerint a tervezet levonja kiindulási pontjainak eddig még mindenütt perhorreszkált konzekvenciáját, a psychopathia többé senkit sem mentésit a teljesen merev utilitatizmus szellemében felépített, minden moralitástól gyökeresen mentesített responsabilitá legale alól.22 Az eddigi ellentmondó és empirikus megfontolásokon alapuló jogállapot helyébe, hogy t. i. az elmebetegeket, felmentve őket a büntetőjogi felelősség alól, elmegyógyintézetben helyeztük el, — az uj bűnügyi törvényhozás harmonikus rendszabályai lépnek. Az elroohajosok büntetőjogi felelősségét, a déterminíz22 ü. o. 74.