Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

DÓ nizmus felemás megoldását, nyíltan a kozmológiai determinizmus alapjára helyezkedtek, amelyik nem ismer jellemet, személyiséget és más ilyen spiritualisztikus tüneményt, csak fizikai és kémiai folyamatokat és innen tették meg a Curtius ugrást, az etikai és a büntetőjogi felelősség kettészakitását, utóbbinak tisztán a társadalmi veszélyesség és hasznosság szempontjaira való visszavezetését. Ebben a beállításban teljes méretükben bontakoznak ki a probléma széditő emberi mélységei: a kérdés a büntetőjogból, mint szaktudományból már nern is csak a filozófiába nő át, hanem a költészetben is interpretációkra talált. Hamleti vívódások csendülnek ki ezekből a sorokból: „Der Mensch ist willenlos, nicbte anders, als ein Kreisel, Den in Bewegung setzt der Leidenschaften Geissel, Die Leidenschaften seíbst sie siud Naturgesotzc, Ganz unabhangig von moralischem Geschwatze, Und folglich ist allzeit, so man es erwagt, Unstrafbar für sein Tan, was Menschenantlitz tragt." S mint mindenütt, a fenséges tragikum sarkában ott leselkedik a komikum: „Die hockwohllöbliehe Polizei, Stelit auch unter kosmischem Zwange, Sie fángt die Diebe und hángt sie dabei Ans unwiderstehlichem Drange." A büntetőjognak ez a (nagyon helytelenül u. n. szociologikus, helyesen) amoralisztikus alapvetése, ez a, ahogy nagy Bindingünk mondotta utánozhatatlan stílusában „letzte Etappe der theoretischen Schuldvernichtung" napjainkban különösen jelentőséget nyer azáltal, hogy éppen egy, a büntetőjog továbbfejlődésének klasszikus hazájában készült, igen figyelemreméltó kodifikációs előmunkálat vívta ki magának azt a herosztráteszi dicsőséget, amit a büntetőjognak minden erkölcsi előítélettől való mentesítése jelent. Az ujj olasz büntetőtörvénykönyv általános részének tervezetét indokoló és magyarázó jelentés büszkén hivatkozik arra, hogy a büntető törvénykezést az erkölcsitől teljesen független „törvényes felelősség" bázisára helyezi s ezzel eltávolítja a büntető kódexekből a középkori miszticizmus és penitenciárus szellem utolsó maradványát;20 az erkölcsi értékelés ám maradjon meg az egyház és a filozófia működési körében, az állami orgánumok kizárólag a társadalmi hasznosság szempontjaitól fogják magukat vezéreltetni, hiszen ugy is közismert, hogy a pontos aránvt bün és bűnhődés között megtalálni nem sikerült.21 Közismert az a nagy szellemi torna, amely a büntetőjog tudományos művelésének klasszikus és naturalista iránya 20 Relazione sul progetto preliminare di codice penale italiano 43. 21 U. o. 11—14.