Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Ungarische Bibliothek

29 ez idő szerint még semmiesetre sincs. Mellékesen és a jogniagyarázattal kapcsolatban álljon itt végül az a megjegyzés, hogy a jog továbbképzése cimén tárgyalt analógiánál a 36. lap vizjogi példái tévesen vannak az analógia legis illnstrálására fölsorakoztatva, mintán a Cnria azokban egyszerűen argunientnm a contrario és nem hasonszerüség alapján járt el. 5. Igen messzemenő és e rövid ismertetés kereteibe be nem illeszthető megbeszélés tárgyává kellene tennünk szerzőnek az alanyi jogok fogalmáról, fajairól, létfeltételei és életfázisairól s általában erről a még forrongó állapotú dogmatikus problémáról való tanitását. Akár az anyag rendszerezését, akár a felvetett kérdések megoldását tekintjük, az eszmecserének számos ütközőpontja kínálkoznék e fejezetnél, mely a tételes részekhez viszonyitva, feltűnően terjedelmesebb (44—163. 1.) s különösen is alkalmas arra, hogy szerző irói egyéniségét éles vonalakkal állitsa az olvasó elé. Kiindulópontjául az alanyi jogok fogalmának Szászy-Schwarz Gusztáv-féle meghatározását veszi (Tardya, 399. 1.), melyet saját frazeológiájában a következőképen stylizál: „Alanyi jog alatt azt a valamely jogalanyra nézve előnyös helyzetet kell értenünk, melyet a./, vagy egy is az ő érdekében kibocsátott s tilalmat vagy parancsot magában foglaló védőrendszabály iSchutznorm) idéz elő, vagy b./. egy olyan és a védett (kedvezményezett) részére megadott váromdny, mely a védőrendszabály megsértése esetén a parancsban foglaltnak megvalósítására, illetőleg az abban eltiltottnak megszüntetésére ad igényt" 44. 1.). Hozzáfűzi ezután: „A védő rendszabály tevőleges eimzettje, azaz az általa kedvezményezett: a jogosult; nemleges cimzettje pedig már az, akinek valami parancsolva vagy tiltva van: a kötelezett. A jogosultnak viszonya a kötelezetthez és a védőrendszabály tárgyához = jogviszony". Szászy-Schwarz alapul vett fejtegetései főleg a VTindscheid-féle s nem kevésbbé az ennek correctiojakép tekintett Hiringféle fogalommeghatározások ellen irányulnak. Hatalom, uralom, akaraturalom, cselekvési lehetőség, érdek stb. helyébe itt egyéb és nem kisebb mértékben folyékony gondolati képzetek kerülnek, mint „hatalmasság", „szabadosság", „várományosság" s tegyük hozzá még ezt is, hogy „helyzet". Denique szerző erre az alapra épít és innen vezeti le az alanyi jogokra vonatkozó összes vizsgálódásait. Ezek között emlitést érdemel mindjárt az a megkülönböztetése, mellyel az alanyi magánjogokat engedélyezett és szabad jogokra (erlaubte u. freie Eechte) osztja. Előbbiek volnának azok, melyeknek eseteit és tartalmát kényszeritő jogszabályok állapítják meg; utóbbiak azok, melyeknél a jogszabályok az alanyi joggal szemben egyes korlátozásokat tűznek ki, azaz csak negativ előfeltételeinek körülirására és szabályozására szorítkoznak. Miután pedig más ilyen ..szabad jog" a szerződésileg alapított kötelmi jogokon kivül egyáltalában nincs, mint azt maga szerző mindjárt kijelenti (46. 1.), az egész megkülönböztetés praktikus értéke gyanúba kerül. Szerző szerint ugyan a megkülönböztetés az alanyi jogok szerkezete és tartalma közti összefüggésre vetne világosságot, kizárólag (1) ez tenné lehetővé a cselekmények tanának s az alanyi jogok védelmének és összeütközésének áttekinthetőségét; megalapozza az állami souwer ámításra visszavezetendő „Luftrecht" és az ingatlan feletti magántulajdonjog elhatárolását, sőt megmagyarázza és megoldja a jogi személyek szerkezetének és typusainak (Arten) kérdéseit is (46. L). Kétségtelen elismerést érdemel Almási azért a bámulatraméltó irói készségért, mellyel az ő dogmatikai subtilitásait, mint valami jogi mikrotechnikus felállítja, rendszerezi és logikusan végigvezeti vizsgálódásainak egész anyagán. De, légyen azonban minden gáncsolás nélkül mondva: az eredmények a ráfordított munkássággal sem elvontan, sem positiv jogunk szempontjából nincsenek arányban. Kissé túlzó az állítás, hogy az alanyi magánjogok általános tanaiban ez a distinetio adhatna egyedül tökéletes áttekinthetőséget, holott lényegében egyebet nem produkál, mint a szerződésből eredő kötelmi jogoknak a többi alanyi jogoktól való elszigetelődését. A légürre vonatkozó állami souwerainitás igazolása sem szorul annak leszögezésére, hogy az ingatlantulajdon nem „szabad", hanem „engedé-