Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Ungarische Bibliothek

30 lyezett" jog, hiszen régi szabály, miszerint ez a tulajdon a telek feletti légoszlopból csak azt a jelentéktelenül keveset absorbeálja, amennyire a felszín gazdasági kihasználhatósága a kizárólagosságot felfelé is megkívánja. A jogi személyek szempontjából pedig egyebet, mint az egyesületek és alapítványok „engedélyezett", illetőleg „szabad" jogi személyekként való szembeállítását, tehát egy ujabb nevezetű kategorizálást az alanyi jogok szóbanforgó megkülönböztetése szerző szerint nem von maga után. Lehetetlen nyomról-nyomra menve, mindent szóvátennünk, amit a könyvnek éppen ez a legértékesebb és legegyéniesebb része mondani tud. Egy kérdést azonban ebből a körből mégis ki kell ragadnunk és ez 6. a jog személyek kérdése. Szerző a jogi személyek lényegének problémáját véglegesen megoldottnak tekinti a célvagyoni elméletnek azzal a kiépítésével, mely szintén Szászy-Schwarz nevéhez kapcsolódik. Ehhez képest a jogi személy = megengedett célokra önállóan szervezett vagyon (67. 1,). Az egyesület, magánjogi szempontból, az egyesületi tagok alapítási szerződésében szabadon választott célokra önállóan szervezett vagyon (73. L), nemkülönben az alapítvány = az alapító egyoldalú alapítási ügyletével szabadon választott célra önállóan szervezett vagyon (77. L). A testület: jogszabály alapján és engedélyezett közjogi célokra önállóan szervezett vagyon (82. 1.). E sorok írójának volt már alkalma egy ízben a magánjogi jogképesség és jogalanyiság elméleti hátterének ezzel a megvilágításával foglalkozni és igy e helyen a kérdés felett újra és ex asse vitába bocsátkozni felesleges. Annál is inkább az, mert a közelmúlt eseményeinek során a „törvényileg kitűzött vagyoncélok hordozójává" (Eechtstráger), sőt képviselőjévé devalvált „jogalany" az elmélet öntudatlan gyakorlati kihatásai körül dus tapasztalatokat szerezhetett. Eltekintve sok minden mellékes szemponttól, el különösen attól, hogy egy egyesületnek nemcsak vagyoni, de nem vagyoni jogai is lehetnek, sőt vagyonjogai esetleg egyáltalában nincsenek is, eltekintve attól, hogy valamelyik, mondjuk, a római kath. egyház egyetemére, mint testületre, a legragyogóbb dialektika vagy dogmatikai salto mortale sem sütheti rá, — dacára még oly jelentős vagyonjogainak — hogy az igaz lényege, jogi misége? szempontjából tekintve nem más, mint vagyon: veszélyesnek látszik a túlzottan materialistikus felfogást belevinni a jogrendszernek azok közé az alappillérei közé, hol nem a rajta nyugvó építmény szilárdságának biztosítását, hanem ellenkezőleg, annak meglazitását fogja szolgálni. A célvagyoni elméletnek az alapítványoknál meg van a maga jogosultsága; az egyesületeknél azonban éppen annyira helytelen, mint amennyire ad absurdum van vive az emberre való kiterjesztése esetében. Sőt az összes alanyi magánjogoknak az ezer- és ezerféle részben ügyletileg létesitettnek, részben jogszabály által kitüzöttnek mondott vagyoncélokhoz való eszmei hozzáfűzése a magánjog egész eszmevilágát olyan fejlődési irányok felé tereli, melyek a ma még az individualizmus jegyében szervezett társadalmi életet gyökerében fogják megingatni. Egyes és olvasásközben felötlő részletek tekintetében is több helyen kihívja szerző az ellentmondást, illetőleg az észrevételezést. így pl. az egyesületek keletkezésének közjogi előfeltételei nincsenek elválasztva a magánjogi keletkezés előfeltételeitől s ennek folyománya az, hogy az úgynevezett „szabadalakulási" rendszer elismerését szerző kétségbevonja (77. 1.). Az alapítványi tanok során mellőzve van a nem tulajdonképeni alapítványoktól való s gyakorlatilag igen fontos megkülönböztetés (78. és köv. 1.). 7. Igen figyelemreméltó a jogrendszer szempontjából, hogy a dolgokra vonatokzó általános szabályokat, szerző szintén az alanyi jogok fejezetében adja, ott, hol e jogok tárgyainak különf éles égét veszi vizsgálat alá. A jogtárgyak csoportosítása is újszerű: dolgok, természeti erők, emberek, szellemi alkotások, jogok és jogviszonyok (89. 1.). EelvetnŐk a kérdést, hogy az úgynevezett elsajátítási jogoknak, melyek dologi jellegét a 43. lapon megállapítja, tárgyalásukat egyébként a szakjogokhoz utalja át, tekintettel arra, hogy ezek is azért tiszta magánjogok, mi a tárgya!