Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Ungarische Bibliothek

27 helytálló a magánjogi szabályok külső ismertető jeléül odaállitott az a bár rendszerinti jelenség sem, hogy a magánjogi szabályok kónys?erérvéuyesitése a polgári biróságok utján történik. Tudvalévő, hogy akárhány esetben magánjogi szabályok érvényesítésével közigazgatási hatóságok, sőt büntető biróságok is foglalkoznak (pl. különböző kártéritési igények feletti és más ügyekkel kapcsolatos bíráskodásnál). 3. A jogforrások tárgyalásánál aránytalanul kevésnek és szükresz;ibottnak véljük azt, amit a magyar magánjogra legjellemzőbb kútfőről, a szokásjogról szerző, több fontos problémának alig-alig való megérintése mellett munkájában elmond. A mi történelmi magánjogunk lelke él és hat a szokásjog folytonos alakulásában; s amit szerző bevezető első beszédében erről a teremtő munkáról szinte lelkesedve mond: annak az olvasó a 12—15. lapokon közölt mindössze 60 nyomatott sorban még visszhangját sem találja meg. A „triplex virtus" és különösen a törvényrontó szokásnak, mint a magyar jog egyik leghálásabb és soha idejét nem mult jellemző problémájának tüzetes kifejtése szerző ügyelmét egészen elkerülte. Egészen elfogadhatatlannak tartom szerző álláspontját a döntvények jogforrási minősitése kérdésében, mert azokat érvényes jogszabályokként kezelendőknek és alkalmazandóknak, továbbá hiteles jogmagyarázatnak és egyben, némi önellentmondással, a szokásjog legfontosabb megnyilvánulásának is állitja (16. 1.). Ez a perjogi irodalomban előszeretettel kultivált felfogás a döntvények jellegének és lényegének félreértésén alapszik és sokkal több van benne abból a bizonyos „Klammern an den Wortlaut des Gesetzes"-ből, mint amennyit szerző azoknak szemére vethet, kik a döntvények korábbi jogi természetét az 1912 : LIV. t.-cikk rendelkezései után és azok alapján is változatlannak tartják. Aminek kijelentéséből a jogszabályalkotási célzat hiányzik, aminek közkötelező ereje nincs, aminek módosítását és megváltoztatását bármely alsófoku bíróság kezdeményezheti: az nem lehet jogszabály; s miután jogszabályalkotó hatalommal a törvény a Curia jogegységi tanácsait és teljes ülését felruházni nem akarta s azt nem is tette, a döntvény authentica interpretatioként mindaddig, mig a szokásjog magába nem szívja, nem tekinthető. A Tripartitummal kapcsolatban a 17. oldal 7. jegyzetének egy különös megállapítása ragadhatja meg a ügy elmet, amennyiben Werbőczi Hármaskönyvének pontos jogforrási minősítését szerző az 1905 előtti időkre nézve az ignorantia birodalmába utalja. A Quadripartitumot illetőleg pedig a 4. lap 2. jegyzetébe csúszott be egy súlyos elnézés azzal, hogy halva született „Reformatio Dunti" keletkezése 1548 helyett 1798-ra van jelezve. A törvény mint kútfő tárgyalásánál a történelmi háttér teljesen el van ejtve; az erdélyi törvényeknek a magyar magánjog szempontjából való fontosságát is a két törvényhozás egymásra gyakorolt kölcsönhatását szerző még csak meg sem érinti: semmi szin alatt nem lett volna szabad továbbá megtörténnie annak, hogy Almási a latin nyelven szövegezett Approbaták- és Compilutákról beszéljen (5. lap, 1. jegyzet), mikor azok nyelve köztudomás szerint magyar s egy magyar magánjogi munka szellemvilága elengedhetetlenül megkövetelte volna annak lehető legélesebb kidomboritását is, miszerint a törvényalkotás ma még merőben ideiglenes és átmeneti szervezettel bíró közjogi tényezők kezébe van letéve, addig, mig az 1918 okt. 31. előtti alkotmány keretei megfelelően visszaállíthatok nem lesznek. Erre való tekintettel elvi jelentőségű dolog, hogy a törvényalkotás módja oly állapota szerint, mint amilyenben az 1918. év őszének felfordulása találta, tüzetesen ismertessék. A rendelet mint kútfő tárgyalásánál, hiányzik annak megállapítása, hogy forrássá a rendelet csak annyiban és akkor válhatik (a törvényhozási felhatalmazás alapján kibocsátottaktól eltekintve), amennyiben és amikor a szokás a rendelet tartalmát felveszi magába. Hogy a helyhatósági szabályrendeleteknek a magyar magánjog fejlődésére gyakorolt alig felmérhető hatásáról szerző érdemük szerint nem emlékezik meg: ezen a már elmondottak után már nem is csodálkozunk. Talán később, hol a magyar magánjog legújabb és az úgynevezett birtokreformmal kapcsolatos intézményeiről lesz szó (pl.