Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5. szám - Büntetőjogi reformkérdések

148 elrettentő példát adni. A statáriális eljárás^ egyetlen létjogosultsága abban van, hogy a közrend megóvására a végső eszköz igénybevétele szükséges. Ha ez nem áll fenn, az eljárást ennek valamennyi rendelkezéseivel azonnal hatályon kivül kell helyezni. Az 50%-os hatályban tartás csak az intézmény tekintélyét rontja le. Itt nem a bűncselekmény súlyával arányban álló büntetés kiszabásáról, hanem elrettentő példaadásról van szó. Amint ezt az újult erőt nyert államhatalom már nélkülözheti, szakitsnnk a rendkivüli eljárással és adjuk vissza a tettest rendes bíróságának. Az utóbbinak is meg kell találnia a módot arra, hogy a rendkivüli viszonyok között bűnözőket megfelelően súlyosabb büntetéssel sújtsa, amely ugyanazt a célt szolgálja, mint a statáriális eljárás kíméletesen elrettentőnek szánt büntetése. Mélányos és csak helyeselhető végül, hogy 15 évnél fiatalabb bűntettest rögtönitólő eljárás alá vonni nem lehet. Bűnvádi szervezetünk alapelveitől ugyancsak nagyjelentőségű eltérés „polgári személyeknek katonai bíróságok Ítélkezése alá rendelésié." Mig a rögtönitélő eljárás felfüggeszti azokat a perrendi biztosítékokat, amelyekkel törvényeink a vádlottak igaz érdekeit védelmezni kivánták, addig a jelen törvény arra tekintettel, hogy a rendkivüli viszon\ ok közt az állam érdeke, biztonsága, bizonyos támadásoknak annyira ki van szolgáltatva, hogy ezekkel szemben az egyéni jogok épségben tartása csak másodrendű fontosságú lehet, kivételesen és ideiglenesen azt az elvet is áttöri, amely szeriül a katonai bíróságnak — mint külön bíróságnak — hatásköre polgári egyénekre ki nem terjedhet. Talán felesleges is utalni arra. hogy ez az elv már háttérbe szorult a háború idején, amidőn a hadviselés érdekeit közvetlenül érintő egyes bűncselekmények megtorlására volt szükség. Megadja erre a kormánynak a felhatalmazást az 1922. évi XXX. t.-c. 14. §-a és a jelen törvény csupán a háborús világ egyik intézményét tartja fenn, midőn a kémkedés bűncselekményének elbírálását polgári személyekkel szemben is a katonai bíróságokra bízza. Az Indokolás szerint e bíróságok a kémkedés veszélyének leküzdésére jelenleg a legalkalmasabbak és a katonai jogszabályok a polgáriaknál hatásosabb védelmet nyújtanak. Az Indokolás itt egy a közmeggyőződósben gyökeredző véleményt juttat ismételten érvényre, amely már katonai BP. képviselőházi tárgyalásánál is irányadóul szolgált. A javaslat előadója ekkor is annak a meggyőződósének adott kifejezést, hogy egyes cselekmények gyors és kérlelhetetlen megtorlása csak katonai bíróságok által lehetséges (ind. 14. §.). Nézetünk szerint e szempont döntő jelentőségű nem lehet és bizalom hiányának tűnhetik fel a polgári bíróságokkal szemben, amelyek ezek szeirnt a szükséges expeditivitással s a bűncselekmény súlyát