Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 5. szám - Büntetőjogi reformkérdések
147 eléréséhez felelősségteljes porciókban igénybe veszi. Másrészt viszont a legszélesebb körű bizalmat ugy lehet biztositani valamely intézménynek, ha az annak működését intézők legalább részben hasonló társadalmi osztályba tartoznak azokkal, akiknek sorsa itt éppen dűlőre kerül. Kétségtelen, hogy a különböző lakás, munkaügyi stb. bíróságoknál alkalmazott ülnökök is jórészben ezt a célt szolgálják. Erre vezet a fejlődés iránya a büntető igazságszolgáltatás terén, érvényesülnon AZ az esküdt, avagy úgynevezett „Schöffen" vagy akár békebirói eljárás formájában. Megfontolandó volna talán, hogy az esküdtbiráskodás működésének újból való megindításáig is nem volna-e mód a laikus elem Ítélkezését, valamely más formában lehetővé tenni. Mélyreható rendelkezés — bár reméljük kevéssé lesz gyakorlati jelentőségű, a statáriális eljárás hatályban tartása. A büntettet haladéktalanul erő és kíméletlen megtorlás pillanatnyilag kétségtelenül leghatékonyabb -szköze a közrend megvédésének. Az államhatalom birtokosainak minden esetre megnyugtatásul szolgálhat, hogy van egy végső mód, amellyel az állam hajóját sülyedés esetare viz felett tarthatják. Nem szabad természetesen figyelmen kivül hagyni, hogy ez is oly eszköz, amely félelmetességéből nagyban vészit, mihelyt azt alkalmazni kezdik. Itt ismét az államférfiúi bölcseség fogja megmutatni az irányt, amelyen haladva, a végső eszközt csak végső szükség esetén fogják igénybe venni. Ily korlátozás mellett pedig aligha lehetne kifogásolni a statáriális eljárást, mert aki szivesebben hagyná felborulni a közrendet, semhogy félretegye a normális időkre szánt büntetőjogi garanciákat, az kétségtelenül szem elől téveszti az arányt, az egymással szembenálló érdekek között Kiáltó igazságtalanságok elhárítása érdekében, főleg okulva a kommünt követő idők rögtönbiráskodási gyakorlatán, helyesen gondoskodott a törvény arról, hogy nagyszámú enyhitőkörülmények fenforgása esetén a halálbüntetés kimondása mellőzhető legyen. Emlékszünk még, hogy az elmúlt években sem akadt biróság, amely holmi jelentéktelen útonállás miatt, bitófa alá küldötte volna a tetteseket. Ilyenkor azonban a bírónak a törvény szaván kellett erőszakot tennie, hogy a cselekménnyel még a rendkivüli időkben is nyilván aránytalan büntetést valamiképen elhárítsa. Az enyhitési jog, amelyet az uj törvény nyújt, ha azzal indokolt esetben élnek, teljes lehetőséget ad oly büntetések kiszabásához, amelyekért a biró nem csupán a jelenlegi közvélemény, hanem a történelem Ítélőszéke előtt is bátran viselheti a felelősségei Kevésbé lehet már azt a megoldást helyeselni, amely rögtönitélő bíráskodás idején elkövetett bűncselekményre az enyhítő rendelkezés alkalmazását engedélyezi abban az e^ben, ha a rend helyreállítása végett már nem szükséges halálbüntetéssel 10*
