Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5. szám - Büntetőjogi reformkérdések

146 megszorításokat. Törvényhozói bölcseség és előrelátás kérdése lesz majd a jövőben, hogy ezek a korlátozások a kellő pillanatban el is távolittassanak. A törvénynek talán legmesszebbre kiható intézkedése az esküdtbiróságok működésének határozatlan időre való felfüggesztése. A törvényhozó nagyfontosságú elhatározását az a feltevés indokolja, hogy „a kiélesedett társadalmi, osztályi és egyéb ellentétek sajnos még nem simultak el annyira, hogy az Ítélkezés pártatlanságába vetett hittel bizhatnók az Ítélkezést éppen a nagysúlyú és egyes olyan bűncselekmények felett, amelyekben a társadalmi ellentétek különösen megnyilvánulnak, oly bíróságra, amelynek összetétele minden egyes esetben a sorstól függ." Ez a megállapítás a jelen viszonyokra tényleg találó. Semmisem járna nagyobb megrázkódtatással, az állam igazságosztó tevékenységébe vetett hitre, mintha egyes szembeötlő esetekből arra kellene következtetni, hogy a bűncselekmény megítélése szempontjából közömbös körülmények döntik el a vádlottak sorsát. Természetesen a fontos állami teendők sorába tartozik majd ezeknek a társadalmi és egyéb ellentéteknek lehető letompitása a háború előtti fokra, mikor is az esküdtszékek visszaállításával sem lehet késleini. Mert bármennyire jogosult is legyen az a felfogás, hogy midőn minden a specializálódás felé vezet, nincsen jadható oka annak, hogy a legfontosabb büncselekmé nyékben olyanoknak adjuk a döntő szót, akik törvények alkalmazásával sohasem foglalkoztak, addig, míg bűnvádi perjogunknak az esküdt széki eljárás egyik alappillére, ennek működését csak akkor akadályozhatjuk, ha ezt a legnyomatékosabb okok kívánják. Nem lehet tehát magunkévá tenni a javaslatbeli pótindokokat az Ítélkezés lehető gyorsítására vonatkozóan, továbbá azt sem, hogy pénzügyi és gazdasági okok is késztetnek az esküdtbiráskodás felfüggesztésére. Az ügyek gyorsítása sokkal hatékonyabban vihető keresztül az előkészítő eljárásban, semhogy az esküdt széki formalitások által kívánt néhány óra kipótolható ne lenne. Másrészt akkor, midőn az állami költségvetés a szédületes nagyságú tételek sorozatát tartalmazza, az igazságszolgáltatatástól sem lehetne megvonni e fontos intézménye által kívánt nem túlságosan jelentős kiadástöbbletet. Semmi okunk sincs, hogy vakon utánozzuk a külföld berendezkedéseit, azonban gondolkodóba kell esnünk, ha látjuk, mennyire keresik a nyugati államok konzervatív szellemű reformerjei is a módot a laikus elemnek a törvénykezés munkájába való bekapcsolására. Hogy itt nem csupán tudományos, hanem egyszersmind gyakorlati, politikai érdekek játszanak közre, az nyilvánvaló. Az etikai szempontokkal szemben teljesen el nem érzóketlenedett rétegekkel szemben jól bevált módszer, ha az államhatalom őket céljai