Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5. szám - A jogakadémiák megszüntetése és a jogi oktatás gyökeres reformja

135 korrekt álláspontot foglalt öl Dato gyilkosainak kiadatási ügyében. Ma, amikor a gyilkosság egész Európában a politikai akciók mindennapi eszközévé kezd válni, a humanitás és civilizáció érdekében nyomatékosan kell követelnünk ennek a Fort-ügyben kifejezésre jutott elvnek az érvényesülését. Azt kell még megjegyeznem, hogy a kiadatás, bár jogi kérdés, nem mindig feltótlenül jogi szempontok alapján döntetik el. Mivel a kiadatás a legtöbb államban — mint Németországban ós nálunk is — nem birói, hanem kormányzati, illetőleg közigazgatási aktus, eldöntésénél a konkrét esetben politikai momentumok is közrejátszhatnak: a tettes által képviselt politikai irányzat iránt érzett rokon- vagy ellenszenv, sőt esetleg a kiadatást kérő ós az ez iránt megkeresett állam tényleges erőviszonya is. A jogakadémiák megszüntetése és a jogioktatás gyökeres reformja. Irta: Dr. Finkey Ferenc, egyetemi tanár. A vallás- ós közoktatásügyi miniszter ur, ugy, halljuk, a jogakadémiáik megszüntetésének kérdésével foglalkozik. Erre vall ugyanis egyes egyházi lapokban közölt az, az értesitése az egyházi főhatóságokhoz, hogy a f. é. június végével a felekezeti jogakadémiák tanárainak eddig adott állami fizetéskiegészitést beszünteti és felhivja őket, hogy „magasabb állami érdekből" jogaikademiáik működését a jelen tanév végével szüntessék meg. Miután pedig ezidőszerint Csonkamagyarországon csakisi felekezeti jogakadémiák működnek, ha a fenti rendelkezés megvalósul, június végével a ma fennálló öt jogakadémia (Eger, Sárospatak, Kecskemét, Miskolc és Hódmezővásárhely) a legnagyobb valószinüsjégget megszűnik, mert az állami segitség nélkül előreláthatólag egyik íelekezeti fenntartó hatóság sem lesz képes; a jogtanárok fizetését folyósítani. Eégóta vajúdó kérdést tűzött napirendre a miniszter úr e felhivással s ha sikerül neki a kérdést közmegnyugvásra megoldania, egy nevezetes előfeltételét állitaná be a hazai felső oktatásügy rég megoldásra váró másik nagyfontosságú kérdésének: a jogi szakoktatás gyökeres reformjának. Részemről ugyan megforditva képzeltem e két, összetartozó kérdés leIxmyolitását. Ugy véltem, hogy a miniszter ur végre megvalósitja a jogi oktatásügynek évtizedek óta sürgetett gyökeres reformját s ennek keretében dönt afelől, hogy az egyetemi jogi fakultások mellett biztosit-e valamelyes érdemleges szerepet a jogakadémiáknak vagy ugy szervezi a jogi tanulmányi