Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 1. szám
9 Jaspertől ennek kétségbeesett szerelme miatt. Gyámjához, Grewgioushoz ment. Walters: És ön el volt szánva, hogy lehetőleg megvédelmezi? Tanú: Inkább, mint valaha. Walters: ön ugy nyilatkozott, hogy semmi körülmények között sem ijedne meg Jaspertől. {Emlékszik erre? Tanú: Igen. Walters: Nem puszta diosekvés volt ez? Tanú: Nem. Walters: így gondolta? Tanú: Igen. Walters: Egy félesztendő múlva sem ment semmire? Tanú: Nem fedeztem fel semmit. Walters: De a veszély megmaradt, sőt növekedett? Tanú: Mind aggódóbb lettem. Walters: Nő állott szemben férfival ós a nő nem tudott boldogulni ? Tanú: Nem. Walters: Gondolta, hogy talán ideje volna módszerét megváltoztatni ? Tanú: Gondoltam. Walters: Mit tett? Tanú: Eszembe jutott, hogy kis leány koromban fiúnak öltözködtem; most elhatároztam, hogy fóríiruhát öltök. Walters: Azért tette ezt, mert visszaemlékezett, mit Cfinalt leánygyermek korában? Tanú: Igen. Walters: Hogy amit akkor tett, azt most is megteheti? Tanú: Igen. Walters: Nehéz volt, amire vállalkozott? Tana: Igen, nehéz volt, de el voltam határozva legyőzni minden nehézséget. Walters: Nem félt? Tanú: Persze hogy féltem, de a cél megérdemelt minden áldozatot. Walters: Föltette magában, hogy végére jár a dolognak? Tanú: Igen. Walters: Mert ama kettős indoka volt? Tanú: Ugy van. Walters: Ama hatalmas indok, mely mindent legyőzött? Tanú: Igen. Wditers: Jól van. Ha restellett volna férfinak öltözködni és más ut állott volna ön előtt, ezt választotta volna? Tanú: Ha éreztem volna, hogy ez biztositja a sikert. Walters: De ön érezte, hogy ez az utolsó eszköz, azért határozta el arra magát?
