Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

10 Tanú: Igen. Walters: Önnek igen tökéletes álarcot kellett öltenie, hogy férfinak nézzék. Visszagondolt arra, amit kisleány korában tett? Ismét lenyirta haját1? Tanú: Nem; azt hittem, máskép is célt érhetek. Waltérs: Landless k. a., nem akarom önt zavarba hozni; de volt-e valami különös, személyes oka, amiért nem akarta hajzatát feláldozni? Tanú: Tartozom erre a kérdésre felelni? Biró: Nem. Walters: ö lordsága azt mondja önnek, hogy nem köteles e kérdésre felelni. Azt hiszem, az esküdtekre, mint emberekre bizhatjuk, hogy maguk feleljenek reá. í)e mindenesetre tudjuk, hogy nem vágta le haját. Szürkére festette a szemöldökét ? Tanú: Nem. Walters: Azt hitte, hogy erre nincs szükségei Tanú: Igen. Walters: De hát tényleg, hogyan burkolta el magát? Tanú: Nagy, fehérhajú parókát vettem, fel. Walters: Hogy eltakarja dus fürtéit? Tanú: Alatta jól felkötöttem a hajamat. Walters: És egyébként? Tanú: Azt hittem, hogy ha nagy, fehérhajú fejem lesz, könnyebben szinlelhetem egy öreg ember szabad, kényelmes magatartását, s egy kis hencegést is próbáltam meg, kék kabátot és sárga mellényt viseltem. Walters: Ez önnek végre is nem volt olyan nehéz; mint igen folyékony beszédű nő — ezért ne szégyenkezzék — nem igen eshetett nehezére Dick Datcheryt, a kedves, kissé fecsegő öreg urat adni? Tanú: Nem; nem találtam nagyon nehéznek. Walters: Mit tett Cloisterhamban? Tanú: A „Pásztorbot" vendéglőbe tértem be. Walters: Hol van az? Tanú: A Fő-uton. Walters: Messzire a Gate House-tól? Tanú: Nem. Walters: Kipróbálta álarcát a szomszédod előtt? Tanú: Igen. Bementem a Pásztor botba, kérdeztem egyetmást és férfinak való ebédet rendeltem. Walters: Férfinak való ebédet? Tanú: Csak nem rendelhettem egy pohár tejet és kalácsot! Walters: Miből áll egy férfinak való ebéd? Tanú: Kértem sült halat, borjubordát és egy pint sherryt Ez ugyancsak férfinak való ebéd!