Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - B. Wlassics Gyula beszéde a közigazgatási bíróság évnyitó ülésén. Wekerle Sándor emlékezete és a huszonötéves közigazgatási bíróság

76 nak, Tisza Istvánnak a miniszterelnöki székből történt távozása ntán tett sikertelen kisérlet után a zűrzavarból való mentési actióra öt praedestinálta nemzete. Ismét egy nagy átmenetnek, talán történeti katastrófáink legnagyobbikának, a mindent földúló világháborúból a béke állapotába való átvezetésnek óriási feladata várt reá. Bátran, habozás nélkül állott kötélessége útjára. Szilárd tervszerűséggel fogott a munkához, de fájdalom, rövid idő múlva reánk szakadt a nagy összeomlás, a nagy nemzeti tragikum. A nagy összeomlást követte a mindent felbontó eommunismus vadsága, mely a progressiv szabadelvüség kimagasló vezéralakját, Wekerle Sándort, még személyes szabadságától is megfosztotta. Reánk szakadt a békekötésnek nevezett legigazságtalanabb, legzordabb kegyetlenkedés, mely darabokra törte Szent István koronájának területi integritását. E nagy catastrofának súlya alatt ő sohasem foglalkozott a maga személyes tragikumával, pedig egész életének munkája összetörve, romokban hevert. Az ő értelmi és erkölcsi súlyát csak a haza sorsának megmentésére vezető utak, módok keresése töltötte be. Elmondhatom, sokszor feltárta előttem minden tépelődését, minden aggodalmát, sokszor keserűséggel panaszkodott, hogy a magyar ember a legnagyobb catastrofák idején is egyenetlenséggel, gyülölségig menő pártoskodással, társadalmi ós közéleti széthúzással tépi önmagát, de azért csüggedés sohase vett az ő erős lelkén erőt. Ö rendithetlenül bizott nemzete életképességében, történeti hivatásában, abban az ernyedetlen szivósságban, melylyel az élniakarás határozottságával keresztül tudta magát törni a történet eddigi minden nagy catastrofáján. Bizalommal, reménnyel nézett a jövőbe. Hitt a történelmi igazságszolgáltatásban, melynek kérlelhetlen törvényei előtt porba omlik a bosszú, a gyűlölet mesterséges alkotása, bizott a csonkittatlan Magyarország feltámadásában. Ezt a bizalmat, ezt a hitet hagyta nekünk örökbe. Ezzel a törhet len bizalommal, ezzel a törhetlen hittel lépjük át, uraim, ennek a biróságnak ma negyedszázados évfordulóját. Ezt a bizalmat, ezt a hitet hagyjuk mi is ez évforduló napján örökbe utódainknak. Utódaink, ha majd bíróságunk történetében lapozgatnak, bizonyára méltányolni fogják, hogy Magyarország közigazgatási birósága, mely az összeomlás előtt Szent István koronája egész területének birói hatósága volt, negyedszázados évfordulóját régi integritásában megbénitva, nem tartotta ugyan illőnek zajos külsőségekkel ünnepelni, de ennek a bensőséges napnak mégis a legragyogóbb fényt kivánta adni. Azt a maradandó fényt, mely Wekerle Sándor emlékéből sugárzik felénk. Emlékéből annak s, Wekerle Sándornak, kit a nemzet nagy catastrofája sem ejtett kétségbe, ki bizott, remélt a magyar nemzet uj feltámadásában.