Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - B. Wlassics Gyula beszéde a közigazgatási bíróság évnyitó ülésén. Wekerle Sándor emlékezete és a huszonötéves közigazgatási bíróság

75 Midőn a modern kor követelményeinek megfelelő nagy egyházpolitikai reform nyomta jellegét politikai életünkre — a nagy ministerinm élén őt látjuk. Midőn a függetlenségi párt a választáson többségre és a hatvanhetes párt kisebbségre jutott és midőn a nemzet akkori többsége a koronával összeütközésbe került, midőn csaknem kiegyenlithetlen összeütközések támadtak pártok és pártok között, a nemzet és király között, ő felé tekintett az egész nemzet — a nagy politikai békének közvetítésére ismét őt szólitotta a közvélemény a porondra. Wekerle nem mérlegelte soha, hogy dicsőséggel jár-e a feladat, mindig csak azt mérlegelte, kötelességet teljesit-e hazája iránt. Kötelességteljesítés, kitartó munka volták uralkodó jellemvonásai. Wekerle egyenesen hiuságmentes volt. Ha igaz az, hogy államférfiuban csak annyi az érték, amennyi- hiúságának levonása után fenmarad, akkor elmondhatom, hogy Wekerlénél nincs mit levonnunk. Értelmi és lelki jellemének nagy ereje épen föltétlen immunitása a hiúság iránt. Ezért volt ő — mint az ő beszédeihez irt előszóban irtam — veszedelmes ellenfél a parlamenti vitatkozás terén is. Saját személyét nem félti. Nem arra törekszik, hogy őt bámulják és ünnepeljék. Saját személyét csaknem elfelejti. Ő nem szenved abban az államférfiúi gyöngeségben sem, hogy tetszelegne annak a közhitnek fölkeltésében, hogy ő nem hiu. Amely államférfiú arra hiu, hogy ő nem hiu — ez a hiúsági fokozatoknak talán á legveszedelmesebb faja. Wekerle teljes hiuságmentessége természetesen nem egyértelmű a nemes becsvágy hiányával. A sokaság a „nemes becsvágy"-at gyakran nem tudja megkülönböztetni a hiúságtól. Csak ép ugy, mint az érdemet a sikertől. Ezért gyakran részesül az üres hiúság, a nemes becsvágy, a véletlen siker a valódi érdem koszorújában. Nem ismerek államférfiúi, kinek politikai életét inkább lehetne például felhozni arra, hogy miben különbözik a nemes becsvágy az államférfiúi hiúságtól, mint Wekerle államférfiúi kötelességtel jesitésének hiuságmentes, tiszteletreméltó utja. Ez nyújtja a lélektani felvilágosítást annak megmagyarázására is, hogy ő évek hosszú során át zokszó nélkül félre tud állani. Szereplési viszketeg sohasem bántja. Az egyházpolitikái nagy feladat után tiz évig, a coalitio időszaka után nyolc évig vonult vissza a napi politikai élettől. De ugyanez a hiuságmentesség magyarázza meg azt is, hogy oly időszakokban, ahol a politikai időszak természetével jár az, hogy a vezető államférfiunak inkább tövis, mint rózsa jut ki, midőn csaknem mindenki vonakodik a nehéz feladat felelősségétől, de a közhangulat az ő személye felé hullámzik, ő saját személyiségét mintegy elfelejtve, habozás nélkül foglalja el a közhangulat által kijelölt őrállornást. Legutóbb is az utóbbi évtizedek nagy vezető államférfiá-