Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

50 vagy súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekményben volna kénytelen bűnösnek mondani, mint aminőt a biró meggyőződése szerint elkövetett. Ha tehát a plea of guilty tulajdonképen formái-perjogi értékelés alá is esett az angol jogrendszerben, tagadhatatlan, hogy a terhelt beismerését, mint emberi, speciálisan terhelti nyilatkozatot, lélektani és anyagi értelmű mérlegelésnek is alá vetették, s törekedtek arra, hogy a formái-perjogi megkötöttség lehetőség szerint ne vezessen helytelen, és igy igazságtalan Ítéletekre.67 A plea of guilty-vel szinte teljességgel hasonló természetű a plea of nolo contendere. Megjelenési alakjára nézve abban különbözik a plea of guilty-től, hogy mig emez a bűnösség határozott és feltétlen elismerése, a plea of nolo contendere a bűnösségnek mindössze bizonyos megengedőleges kijelentése, s hajlandóság a pénzbüntetés megfizetése irányában; viszont azonban a bűncselekménnyel kapcsolatos magánjogi igény esetleges megállapítása kérdésében nincs praejudikáló ereje, mig a plea of guilty a bűnösség kérdését valamennyi, tehát magánjogi vonatkozásaiban is, mindenkire kiterjedően végleg rendezi.9S A szoros értelemben vett beismerésnek nem volt meg a plea of guilty-hez hasonló hatálya. Fogalmilag is különbözött az előbbitől. Mig ugyanis a plea of guilty lényegileg a bűnösség jogkérdését eldöntő felelet volt: addig a beismerés tényekről való beszámolás, ahol a terhelt megfigyelő és emlékező ereje jutott szerephez, mig a plea of guilty voltaképen az erkölcsi és jogérzet megnyilatkozásának tekintendő. Ilyen értelemben fogván fel az angol jog a beismerést, azt különállóságában lélektani és anyagi, a bizonyitó eljárás anyagával kapcsolatban pedig perjogi értékelésnek vetette alá. Az angol Common law kifejlesztette a law of evidence szabályait, melyek körében a beismerés bizonyitó ereje is bőséges szabályozásra talál.'" 97 A plea of guilty jórészt ugyanazonos joghatályu volt a skót és amerikai jogrendszerben. A fennálló csekélyebb jelentőségű eltérések a skót jogrendszerben mutatkozó induktiv gondolkodásra vezethetők vissza (szemben az angol jogászok részletekbe vesző deduktív gondolkozásmódjával), valamint az ^amerikai büntetőjogrendszer magánjogias jellegére. V. ö. Vámbéry: i. m. 289., 290. old.; továbbá: Mittermaier: Das englisch-schottische und nordamerikanische Strafverfahren. 98 A plea of nolo contendere éppen ezen természeténél fogva inkább a magánjogias jellegű amerikai jogrendszerben fordul elő. 99 Ezeket a szabályokat kimeritően tárgyalja Glaser: Die Lehre vom Beweis. 301—319. oldalain. — Az angol joggyakorlat különösen került minden olyan mozzanatot, amely a beismerés önkéntességét a legtávolabbról is kétségessé tehetné. Utalok Ernest A. Jelf: „The Law of Evidence in Criminal Cases" c. művében felhozott esetekre. — így a Rex v. Walkley and Clifford-ügyben a biró a következő kijelentést tette: A vádlotthoz intézett az az észrevétel, hogy „jobb lett volna, ha ön azt először mondta volna" — egy olyan indítóeszköz a beismerő vallomásléteire, mely az abban foglalt tényállást elfogadhatatlanná tette — A