Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

44 vény által a bizonyító erőböz megkívánt feltételek épen azok, amelyből a jogi látókör tágulását olvashatjuk ki. A büntetőperjog reformkorszaka a felvilágosodás üde levedőjét viszi bele a bizonyítási jog rendszerébe. A nyomozó perrendszer kizárólagos uralma végéhez közeledik. A vádelv — a lényegét alkotó alapelvekkel és vezéreszmékkel — átalakítja a büntetőper egészét. Az igazság eszméje tisztult értelmezéshez jut; az ártatlanok elitélésének megakadályozására irányuló törekvés elhomályosítja a. minden áron való bűnüldözés elvét, Az esküdtbiráskodás beilleszkedik a tételes perjogrendszerekbe, s kezdi felütni fejét a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve. Ez a perjogi vezéreszme az, amely a beismerés bizonyitójogi túltengése fölött meghúzza a vészharangot. A beismerés eddigi konstitutív hatálya helyet ad a deklaratív jelentőség elvének, s ezzel a beismerés helyes perjogi értékelésének valóságos alapjait rakja le. A reformkorszak törvénykönyvei" a bünte^#per előkészítő szakaszában s a főeljárásban felvilágosult sz-ellemben, a modern elveknek megfelelően szabályozzák a terhelt beismerését, illetőleg általánosságban: a terhelt kihallgatását. A beismerési kötelesség elesik, amennyiben a terhelt nyilatkozatát most már a törvény helyezi egészében a bíró szabad mérlegelése"alá. Maga a törvény tiltja el kifejezetten a kényszereszközök alkalmazását a beismerés kieszközlése érdekében, s a kényszereszközök körébe vonja a lelki befolyásolás módjait is.79 Hatványozottan érvényesül a szabad mérlegelés lehetősége a főtárgyaláson. A beismerés korábbi bizonyitójogi túlsúlyából az a rendelkezés maradt meg, hogy beismerés esetében a bíróság szabad mérlegelése alapján határoz a további bizonyitásfelvétel tekintetében. Ez a szabály még erőteljesebben jut kifejezésre az 1845-iki Avürttembergi büntetőtörvénykönyvben és az 1849-iki január 3-iki porosz eljárási rendeletben.80 ( 78 Foglalkozik ezekkel: Planck: Systematische Darstellung des deutschen Strafverfahren c. mű-vében. 79 Jellemző mindemellett a történeti fejlődés folyamatosságára, hogy a beismerés bizonyitójogi túltengő jelenségétől mily nehezen tud /szabadulni a jogi gondolkozás. Mindannak ellenére, hogy a váde'v érvényesülése a helyes bizonyitójogi súlyra szállította le a beismerés szerepét; a hajlandóság legalább is még hosszabb ideig megmarad abban az irányban, hogy a vizsgálóbíró bár törvényes és megengedett módon: beismerésre késztesse a terheltet. Erre szolgálnak azok a törvényes előírások, melyek szerint a vizsgálóbíró világos és való nyilatkozatra szólítja fel a terheltet; figyelmezteti, hogy tagadásával esetleg az eljárás hosszabb tartamát idézi elő, a védelem eszközeitől foszthatja meg magát, gyanút kelthet önmaga ellen sib. Erre szolgált a szembesítés is. 80 Az esküdtszék megalakítása előtt (württembergi -törvény), illetőleg után (porosz rendelet) az elnök megkérdezi a terheltet, hogy bűnösnek érzi-e magát. Igenlő felelet esetében megmagyarázza nyilatkozatának joghatályát és felhívja arra, hogy a cselekmény elkövetéséről számoljon be. Ennek megtörténte után leszögezik a ténykérdést s mellőzik a bizo-