Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

38 A beismerésnek ez a jogi értékelése a terheltnek csakis önkéntes, kényszerítéstől mentes nyilatkozata esetében .foglalhat helyet.59 Hogy ez a feltevés a kánoni jogrendszer bizonyos korszakában tényleg valóságos volt: arra nézve utalok a forrásokra.60 A kánoni büntetőjog nyomatékosan hangoztatott vezéreszméje volt az igazság kiderítése után való törekvés. Ez az eszme volt az, amely különböző fejlődési -fokozatokon keresztül61 átalános érvényre emeli a hivatalból való eljárás elvét 8 ezzel a legjelentősebb lépést tette meg a nyomozó perrendszer meghonosítása felé vezető uton. Természetesen a kánoni jog gondolatvilágában mozgunk, amikor ezt a kijelentést leszögezzük. A hivatalból való eljárás elvének tételező tényezője az a vallás-erkölcsi dogma volt, amely megkövetelte azt, hogy egyetlen bűncselekmény se maradjon megtorlatlanul. Ezt a tételt legelőször az eretnekségre, mint a , legfőbbnek tartott bűnre alkalmazták. Az eretnekség nyanuja már vélelmezett bűnösség volt. Viszont a kánoni büntetőjog már a fejlőclöttebb jogi gondolkodásnál fogva is fokozott mértékben követte azt a jogtételt, amely már a római jogrendszerben is felcsillant, s amely a bűnösség legkétségbevonhatatlanabb, legmegnyugtatóbb62 bizonyítéka gyanánt a terhelt bünösseg-elismerő nyilatkozatát tekintette.63 Az eretnekséggel gyanusitott és bűnösnek vélelmezett terhelt elitéltetéséhez szükséges volt e szerint a beisme59 Hasonló felfogást követ Glaser, Mittermaier, Kienze, Lohsing, Hausner stb. 60 V. ö. a kánonjogi irók által hangoztatott alaptételt: „Omnis confessio, quae fit ex necessitate, fides non est". — Továbbá: „Nos in quemquam sententiam ferre non possumus, nisi aut convictum ,aut. sponte confessum". (0. I. 2. 18. caus. II. Q. 1.. — „Confessio . . . non extorqueri debet, sed potius sponte profiteri. Pessimum enim est de suspicione, aut confessione extorta quemquam judicare, quum magis sit inspector cordis Dominus,\quam operis". (C. 1. C. XV. Q. 6.) stb. 61 A modus precedendi extraordinarius megindításának alapja gyanánt szolgáló denuntiatio és infamatio esetében szerezte be a biró a bizonyító anyagot hivatalból. Ez a két eljárási mód vezetett a modus procedendi per inquisitionem kialakulására — s a hivatalból való eljárás általánosabbá válására. 62 Az a felfogás, amely a terhelt beismerését tekinti a bűnösség legfőbb és legmegnyugtatóbb bizonyítéka gyanánt: a meggyőződés, a meggyőződés-ébredés eszközei felől táplált fejletlenebb gondolkozás végeredményben az alanyi értékelő módszer tultengésének folyománya! 63 V. ö. Glaser: „Eine kirchliche Behörde kann auf ein reumüti^es Bekenntniss nie einen zu grossen Wert legén, für sie ist es ja die darin liegende Unterwerfung der eigentliche Zvveck des Verfahrens; so gibt es — selbst erpresst — noch Gelegenheit, auf das Gewissen des Sünders einzuvvirken. Weltliche Strafgerichte aber hátten Gründe genug gehabt dem Bekenntnisse keinen allzugrossen Wert beizulegen und nicht uní es zu erlangen, von Bom nachzuholen was das áltere kanonische Becht nicht mit herübernehmen wollte — die Tortur". Handbuch des <strafprozesses. I. k. 77. L