Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből
39 rés. S az eltévelyedett, habár jóhiszemünek látszó jogi, erkölcsi és vallási felfogás a jogilag elismert eél szolgálatára jogilag elismert eszközt hivott életre. A beismerés kikényszerítésére szolgáló ez az eszköz volt — a tort ura. Az inquisitio herética pravüatis nem maradt a kánoni büntetőjogban elszigetelt jelenség- A kizárólagos valláserkölcsi elemek lefoszlottak róla s a megmaradt jogi váz terjeszkedni kezdett a büntetőperjog mezején- A terjeszkedésnek útjában állott a kánoni büntetőperjogrendszerben eleintén uralkodott felfogás,** amely csak az önkéntes, kényszeritéstöl mentes beismerést tekinti bizonyító eszköznek, s még ebben az alak iában sem a kizárólagos és legfőbb bizonyítéknak. A jogi gondolatrendszerek összeütközése azonban az előbb emiitettnek győzelmével végződött- A „eonfessio est regina próbationum" elve diadalmaskodott; a beismerés lélektanilag, anyagilag, bizonyító jogilag eltévelyedett és helytelen értékelés alá vettetett; a tortúra a büntetőperjog intézményei közé illeszkedett be. Kialakult a bizonyítási jognak az a szabálya, amely a beismerés feltétlen következményének tartotta p terhelt elitéltetését, íme, a beismerés formái-perjogi értékelésének elve! Hozzátehetjük a kánonjog gondolatvilágában: a tortúrával, mint jogintézménnyel sulyosbitva! A beismerés értékelésének vizsgálata körében csak azt kell még felemlítenem, hogy a kánoni büntetőjog legalább törekedett némi biztosítékokra a tortura utján kikényszeritett beismerés bizonyitójogi értéke tekintetében.* Az egyetemes büntelőperjog történetében épen a kánonjog korszaka az az idő," amikor az addig uralkodónak nevezhető vádrendszer és vádeljárás helyét fokozatos fejlődés útján a nyomozó rendszer foglalja eL Azok a perjogi vezérelvek és alapeszmék, amelyek a nyomozórendszer lényegét alkotják: jórészt a bizonyítási eljárás terén érvényesülnek. A beismerés értékelésének kérdését tehát lényegesen érintik- Az* általános korfelfogás nézőpontjából véghezvitt történeti rámntatások során látM A kínpad életbeléptetésével . kapcsolatos fejtegetései során Lohsing valóságos elragadtatással szól erről a felfogásról: . . . damit hat die Kirche* leíder den idealen Standpunkt, welches sie dem Gestándníss gegenúber eingenommen hatte, Terlassen . . .** Lm. 36. L • Ilyen szabályok voltak: a tortura csak bizonyos gyanujelek fenforgása esetében volt alkalmazható; a tortura alkalmazását megelőzte a terheltnek territionális kihallgatása (territio = a terheltnek kényszereszközök alkalmazása nélkül ugyan, de a torturára való utalással történt kihallgatása); a kínpadon tett beismerésnek kényszereszközök alkalmazása nélkül való megismétlését kívánták meg. Azonkívül a kínpadon tett beismerének megvoltak a formális érvényességi feltételeiNevezetesen: az illetékes bíró előtt tett beismerés volt" érvényes, egyéb* ként a beismerés bíróságon kívülinek tekintetett; 'azonkívül a beismerés alakja gyanánt a folyamatos elbeszélés kívántatott meg. "lU. Incze pápa perjogi törvényeitől kezdve.