Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

31 visszahatnak azoknak az intézményeknek a jellegére is amelyekkel az állam saját megmaradását garantálja. Az egyik állam egészen másban találja kulturális misszióját, mint a másik. Ez ~a körülmény a közjog változó térjedelmének szekundér tényezőjévé válik. Egészen más eszközökkel él az az álllam. amely kulturmisszióját befejezettnek találja, ha a kulturközösség kívülről jövő fegyveres támadások ellen biztosíttatik, mint az, amely az államtagok szellemerkölcsi fejlettsegének előmozdítása érdekében a nevelés és oktatás terén is tevékenv órrajt lenni. Némely államrendszer a kultúra súlypontját a vallási kultúrában látván, feladatát valamely tételes vallás uralmának külhatalmi eszközökkel történő előmozdításában látja; a XIX. század szabadelvüsége ellenben az interconfessionalizmusban eljutott a teokratikus államgondolat kontradiktórius ellentétének a megvalósításáig. A történeti fejlődés mutat olyan államokat, amelyek erőforrásaik egészét a gazdasági élet közvetlen, cselekvőleges szervezésére, irányítására fordították, mint a jezsuiták paraguayi kollektiv-patriarkális államkoncepciója és a Colbertféle merkantil államrendszer — az ellentétes kileneést a manchesteri szabású szabadkereskedelmi-liberális államberendezkedés mutatta. Vagyis az államcél a pusz^" keretet jelentő kulturcélon belül, a maga konkrét történeti valóságában a közjog változó terjedelmének szekundér tényekeiévé válik. Kissé elkalandozván a. (legszigorúbban tudományos értelemben vett politika terére), sietek visszatérni a juriszprudenciához. Az előbb kifejtett tényezők folytán a köziop- és a magánjog közötti különbség viszonylagos jellegűvé válik. Ezt a relativitást túlozza mértéktelenül az az elszigetelt álláspont, amely szerint a jog anyagának ez az ősi kettéosztása fenn nem tartható. A legújabb irodalom a különbség relativitását erősen hangsúlyozza. így Stammler a maga sajátos gondolati utjain járva, ugy fejezi ki ,a dolgot, hogy közjog-magánjog nem tiszta jogi fogalmak, amelyek magának a jog fogalmának alkotóelemeiből következnek közvetlenül, hanem ez a megkülönböztetés valamely, történetileg létező jog anyagára alkalmazott, szóval empirikus elérnek által meghatározott felhasználása a jogra vonatkozó gondolatvilág tiszta logikai kategóriáinak. Azt hiszem, a relativitásra céloz nagytudásu hazai jogi írónk, Magyary Géza is, amikor ugy fogalmazza meg az ellentétet, hogy közjog, illetőleg magánjog az, amit az állam valamély jogszabály alkotásánál közérdeknek, illetőleg magánérdeknek tekint. Ugyanaz a matéria tehát a közjog és a magánjog birodalmába egyformán eshetik. Az elválasztóvonalat csak ugy sikerül megtalálni, hogy annak a világszemléletnek a szempontjából, amely az állam jogszabályaiban objektíve megtestesül, a kér-