Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

32 déses jogtétel olyannak tekinthető-e, amely magának az államnak a fennmaradását van hivatva szolgálni, vagy pedig, olyannak, amely már nem a puszta megmaradás érdekét szolgálja. így példának okáért a gyermekek vallásának kérdését egy konzervatív államrend a saját léte erkölcsi alapjainak biztosítása szempontjából tekinti és szabályozza; egy ilyen államrendben jaz közjogi kérdés. Ellenben az interconfessionális-liberális állam nem lát abban mást, mint súrlódási felületet a különböző felekezetekhez tartozó házasfelek között; e felfogás szerint az államnak e téren más feladata nincsen, mint rendet teremteni a viszálykodó ^itvestársak között; az erre a térre tartozó szabályok tehát a liberális államkoncepcióban éppen ugv magánjogiak, mint akár a házassági vagyonjog szabálvai. Mindezekből még egy végső corollarium folyik. Amit az állam saját megmaradása feltételéül tekint, annak megvalósítását nem bizhatja egyes tagjainak ingatag ítéletére, állhatatlan akaratára, hanem ezt a feladatot az állami orgánumok kötelességévé teszi. Ez a közjogi szabályok végrehajtásának hivatalból történő jellege, annyit emlegetett officialitása. A történetileg konkrété létező jogrendek azonban nem következetesek ezen a ponton, miért is az officialitás hiánya nem elegendő alap valamely jogtétel magánjogi jellegének megállapítására. VI. Ezekben körülbelül elmondottam mindazt, amit fontosnak tartok a közjog és magánjog fogalmi elválasztására nézve. A megkülönböztetési alapnak egy igen fontos kritikai alkalmazása van hátra s ez annak a kérdésnek eldöntése, vájjon közjog-e a büntetőjog? « Közfelfogás, hogy igen; a büntetőjogi szerzők zárt sorokban állanak e tétel mögött oly osztatlan egyértelműséggel, aminő a jogi irodalomban szokatlan. Sőt a büntetőjogi irodalom egyik jeles müvelője (Finger) nagyértékü rendszerét egyenesen arra a tételre alapítja, hogy a büntetőjog a büncselekménvek közjogi jellegű következményeinek, illetőleg az azokat megállapító jogszabályoknak az összessége. Kár, hogy a közjog meghatározásával adós marad a kitűnő szerző. Akármiféle joghelyességi alapvetést is vallunk, kétségtelen, hogy a büntetőjognak Csak az egyéni érdekek felett magasén lebegő szférában lehet elhelyezkedést találnia. Ugyanis a büntetőjog a ^vakorlati érvényesülésben exisztenciák megsemmisülését jelenti, gyakran egészen szembeszökő alakban, gyakran csak ugy, hogy az a külső szemlélő előtt nem lesz azonnal felismerhető, a vádlott ellenben az ítélet jóvá nem tehető i következményeit előbb-utóbb érezni lesz kénytelen (valamely dehonesztáló bűncselekmény miatt kiszabott csekély sulyu bűn-