Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

30 V. Az elvi elválasztóvonal megállapítása után a gyakorlati appretiatio főbb nehézségeivel kell leszámolni. Annál is inkább meg kell ezt tennem, mert II. alatt azokkal az elméletekkel szemben, amelyeket nem teltem magamévá, az appretiatióra való alkalmatlanságot, vagyis az azokból levont nyilván téves eredmények szolgáltak ellenérvekül. A mego'dásra váró legelső kérdés az, hogy melyek a jognak a közjogi természetű ágai? Vagyis az elfogadott kritérium alkalmazásával miféle ágai az objektív jognak azok, amelyek magának az államnak fennmaradását célozzák? Az állami főhatalom szervezetét és gyakorlását meghatározó jogszabályok idetartozása kétségtelen és indokolásra nem szorul. Az u. n. alkotmányjog tehát a közjog törzse, a KOLX iZoyw közjog és az elterjedt szóhasználat „közjog" alatt általában ezt érti. (Ha ez a szóhasználat az összefüggések áttekintésén alapuló tudatos gondolatkifejezés volna, akkor dicséretes dolog lenne; sajnos, a jogászi köznyelv csak ráhibáz az igazságra és amikor ezt a szót lefoglalja a legszűkebb értelemben vett közjog számára, teljesen megfeledkezik az az alá, mint tágabb értelmű gyűjtőnév alá mélyen fekvő összefüggések alapján tartozó más jogágakról.) A cél adottsága nem jelenti azt, hogy azzal az eszközök is egyszersmindenkorra adva vannak: A cél (addig, mig mint célt szemléljük s, nem látjuk benne távolabb eső célok eszközét) mindig valami meghatározó, valami abszolútum, az eszköz ellenben a relativitás, a kívüle eső tényezőktől meghatározottság jegyét hordja magában. Az állam történeti viszontagságainak fordulataiban, területének és népességének, az őt környező fizikai és politikai feltételeknek át nem tekinthető ezernyi változataiban az eszközök legkülönfélébb modalitásaihoz fog folyamodni, hogy biztosítsa azt az államcélt, mely változatlanul első a kor és égtáj minden különbségei között: önönmagának fennmaradását. Az ellenségeinek vasgyürüjében állandó őrállásra (toujcurs en védette! — Nagy Frigyes) kényszerülő porosz állam más jogi alapra volt kénytelen léte fennmaradásának biztosítékait vetni, mint a természet kedvező kegyelméből is fényes elszigeteltségben élő britt szigetország. Az államok létfeltételeinek különbözősége a közjog változó terjedelmének a mondhatnám primér tényezője. Azonban az állam, mint fentebb kifejtettem, nem öncélú \éL hanem létének igazolását kulturcélokban találja. Az a megállapítás pedig, hogy az állam célja a kulturális tökéletesbülés előmozdítása, gyakorlati jelentőségében szintén nem valami merev adotiságot jelent, hanem ellenkezően, tág kereteket a kuliarális tökéletesbülés útjainak keresésében. Ezek a célkitűzések azután