Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Jogbölcseleti állandó adalékok a politikai bűncselekmény monográfiájához

406 hogy a speciális biztositási [jogterületet alkotó jogszabályok é* a szintén ,speciális 1874: XVIII. t.-c. hatály tekintetében mily viszonyban vannak egymással, csak magát ezt a tételes törvényt vehetjük figyelembe, amely pedig —,amint ez ennek a törvénynek az indokolásából s tárgyalási anyagából kitűnik és a polg. törvk. tervezete indokolása is megállapítja — csak a gőzmozdonyu vasutak ál'tal okozott halál és testi sértés eseteire vonatkozik. Egyébként ha ezt a kiterjesztő birói gyakorlatot az utóbbi szempontból is tekintétbe kellene vennünk, ez esetben a fentebbik,szerint az ily különösen veszélyes üzemeknél, ha alkalmazottaik a biztositás alól ki vannak vonva, szorosan üzemi balesetek esetén kizárólag az 1874:,XVIII. t.-c. volna alkalmazandó — és pedig a rendes biróságok által s tehát igy a munkásbiztosi tási biróságok hatásköre nem kiterjesztetnék, hanem éppen és pedig lényegesen megszorittatnék. Jogbölcseleti állandó adalékok a politikai bűncselekmény monográfiájához. (Egy elkerülhetetlen ismétlésekbe bocsátkozó pragmatikus fejezet rendszeres jogbölcseletemhez.) Anatole Francé, ez a szellemes francia iró gyönyörű álmokban tud gondolkodni ,és szebbnél-szebb gondolatokból szövi álmait. Az ő fiktió világának, mely tépelődóseink, küzdelmeink mai állapotának egyik legművészibb reprodukciója: legéletesebb alakja ama mincfen fauni szatírája mellett is mindig szeretetreméltó Coignard abbé, akinek bájos bölcselkedése magának Anatole Francénak újkori humanista világnézete. Emigyen bemutatott Coignard abbénk egy postakocsii) utazása alkalmával, amely a kedélynek legalább is annyival tudott többet ,adni, amennyivel a mai közlekedési alkalmatosságok gyorsabban haladnak, hangulatvilágában elérkezve a jogeszme nála mindenképp csak közbenső állomásához, következőleg nyilatkozik róla: ... az emberek . t. . ezek az ocsmány teremtmények, akik csak arra hajlanak, hogy egymást őrjöngve felfalják, vagy őrjöngve összeölelkezzenek, mind együtt oly törvényeknek alávetve élnek, amelyek éppen e kettős és alapvető kéjvágy kielégitósét tiltják meg. Ezek a lelkes állatok, polgárokká válván, szivesen rónak magukra mindenfajta nélkülözést, tiszteletben tartják a más jószágát, ami,kapzsi természetüket tekintve, csodálatos; és megtartják a szemérmességet, ami szörnyű, de általános ,képmutató s abban áll, hogy csak ritkán beszélnek arról, amire szünetlenül gondolnak. Honvan van tehát, hogy egyesülve