Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Jogbölcseleti állandó adalékok a politikai bűncselekmény monográfiájához

407 a városokban, mindenféle nélkülözést rónak ki magukra s alávetik magukat a romlott természetükkel ellenkező uralomnak? Azt mondották, ,hogy ez előnyös rájuk, hogy biztonságuk, fölér ezzel a kényszerrel. De ezt elfogadva, túlságos józanságot tételeznénk föl bennük, sőt ,mi több, hamis józanságot, mert képtelenség megmenteni az életet annak árán, ami az életnek értelmét és,becsét adja. Azt is mondták, hogy a félelem szorítja őket engedelmességre . . . Azt a meghatározást mondják a törvényekről, hogy ,ők a dolgok szükségszerű vonatkozásánál^ kifejezései; de éppen most láttuk, hogy a vonatkozások ellenmon dósban vannak a természettel és éppenséggel nem szükségszerűek. Ez okból uraim, én a törvények kútfejét és eredetét nem az emberben, hanem az emberen kivül keresném, s ugy vélném, hogy az embertől idegenek lévén, Istentől származnak, aki titokzatos kezeivel nemcsak a földet és a vizet, a növényt és az állatot alkotta meg, hanem a népeket és társadalmakat is. . . Magától értetődik, hogy a törvényeket ezúttal osak elvben és lényegükben nézem,, nem bocsátkozva bele nevetséges sokféleségükbe és szánalmas bonyolultságukba. A szokások és szabályok részletei, akár Írottak, akár szóhagyományok, az ember része a törvényekben s ez a rész megvetendő . . ." (Ludláb királynő c-regényben.) Ez a mutatósán szép jogbölcselet, amilyen zseniálisan megtalálja a jog miségének titokzatosságát, hogy az t. i. sem természeti rend, sem emberi: mondjuk racionális alkotás, hanem Istentől való .praekoncipiált formája az emberi életviszonylatoknak — épp oly könnyedén beleolvasztja a jog lényeges sajátosságát a bölcseleti széles általánossággal megfogalmazott íiormativumok metafizikai kategóriájába a kellőséget kifejező tételek logikai anyagába, ami itt megbocsáthatatlan könnyelműség. A jog nemcsak általánosan kényszerű, sajátlagos normativum, a jog nemcsak Istentől eredő metafizikai miség, hanem masnemüségóben csodás egybeolvadása isteninek és emberinek. .,Jurisprudentie est iusti atque intusti secéutia, rerum divinarum atque humanarum nobitia." (Római remekjogi mondás). Az ember része a jogban: a részletek sokfélesége, a rendszer, amely ezeket a gondolat erős fegyelmének veti alá, egyáltalában nem szánalmas és egyáltalában nem megvetendő. A pozitio jog részleteinek sokféleségében a jogeszmének minden emberi megállapodástól való függetlensége, a jog igazának mindenfajta környezet módoló hatásával dacoló ereje nyilatkozik ' meg. A részletek sokfélesége által egy és ugyanazon halhatatlan jogeszme testesül vele mulandó, konkrét alaktestbe, a mindenkori corpus iurisba; egy és ugyanazon sajátlagos minden más elvtől lényegesen külömböző jogelv jut kifejezésre. A re-ndszer eredményei legélénkebb tanúbizonyságai annak