Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A valutaperek

mert a fent reprodueált érvek, melyek más döntésekben csuk ismétlődnek, kellőkép megvilágítják a Curia jogi álláspontját. A magam részéről ezt az álláspontot nem oszthatom. Ha a Curiának fent id. P. IV. 802/9111 sz. Ítéletét még némileg érthetővé — de nem helyeselhetővé — teszi az a körütlmény, hogy azt még akkor hozták, mikor a gazdasági viszonyaink még nem változtak volt meg oly Éatgy mértékben, mint ma, ezt azonban már nem lehet felhozni a két évvel későbben, 1921. évi január 25-én P. 4083. sz. a. hozott Ítélet mellett, hol azonfelül az az érvelés, miszerint a fizetés napja egyenlőnek veendő a lejárat napjával, nélkülöz minden elfogadható támpontot és semmi elfogadható ok nincs annak megállapítására sem, hogy a keresk. törv. 326. §-a és a váltótörvény 37. §-a közt tulajdonképen semmi különbség nincs, holott a különbség már e két szakasz figyelmes, elolvasásánál — amire fent már rámutattam — szembeötlő. ' Nézetem szerint a váltótörvény 37. §~a tartalmazza a valutaperekben követendő helyes jogszabályt, vagyis de lege ferenda szólva, á megalkotandó jogszabálynak azt kell tartalmaznia, hogy — hacsak a felek kifejezetten máskép meg nem állapodtak — az adós tetszése szerint vagy idegein valutában fizethessen, vagy országos pénznemben, mély utóbbi esetben az árfolyam átszámítására mérvadó a fizetés napján jegyzett árfolyam legyen. Ez a jogszabály különben nem is uj, mert a ptkv. javaslatában is megvan (biz. szöveg 877. §.). Ezt a jogszabályt felvette vofi már a ptkv. első tervezete is, és uy ez, mint annak indokolása nem a lejárat, hanem a fizetés napját veszi irányadóul az átszámításnál. Addig azonban, arnig a itörvényhozás nem intézkedik és miután a váltótörvény 37. §-a csak váltóperekben alkalmazható, bíróságaink a nemváltóperekben nem alkalmazhatják azt a facultativ jogszabályt, hogy a fizetés akár országos, akár a külföldi pénznemben teljesíthető, hanem ragaszkodni kell ahhoz, hogy a fizetés csak országos pénznemben teljesítendő. Emiyiben természetesen csatlakozom a Curia felfogásához, de csakis ennyiben, de már az átszámítás napjára ós a késedelem kérdésére nézve eltérő nézetben vagyok. Nézetem szerint nem lehet kétséges, hogy a kerösk. törv. 326. §-a abból a feltevésből indul ki, hogy a fizetést a lejárat napján fogják teljesíteni, vagyis, hogy a keresk. törvény a 326. §-ában emiitett lejárat napjával ugyanazt akarta kifejezni, amit a váltótörvény 37. §-a vagy a ptkv. terv. fent id. 877. §-a a fizetés napjával fejez ki. A törvényeinkkel megegyező német törvények szerint is a fizetés napja döntő az árfolyam szerinti átszámításra (német ptkv. 24. §. „Zeit der Zahlung"). A keresk. törv. különben a lejárat napját és a fizetés napját nem szokta mindig egymástól élesen megkülönböztetni, amit legjobban bizonyít épen a Curia