Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A valutaperek

5 felhívott 282. is. Eszerint ugyanis „a lejárat napjától" ni kamat jár, „fizetési határnap hiányában pedig" a megjár a kamat. Látjuk tehát, hogy a keresk. törvény maga sttesiti a „lejárat" kifejezést a „fizetési nap" kifejezéssel. ) lesz ezt a 326. §-nál is alkalmazni ánnál is inkább, mivel hogy a váltótörvény és a ptkv. ja vasi. és a külföldi töra fizetési napra fektetik a súlyt; ennélfogva a 32@. §. magyarázata az, hogy a lejárat napja alatt a törvény a lapját érti. Már ezek a körülmények is arra kell hogy : bíróságainkat, hogy az árfolyam szerinti döntő napnak árat, hanem a fizetés napját tekintsék. Ezt annál inkább meg kell tenni, mert feltétlenül áll az a jogszabály, mely szerint a hitelez^ meg kell, hogy kapja mindazt, amihez joga van és az köteles szolgáltatni mindazt, amivel tartozik. Ha a biróság íen ragaszkodik a lejárat szó betűihez, akkor ennek a jognak a betartása lehetetlen; és hogy a Curia által elfoglalt ít hová vezethet, azt meg fogja világitani egy konkrét & hitelező követelése áll egyezer dollárból, melynek ári a lejárat napján ötszáz volt, ennélfogva az adós a lejárat napja n ötszázezer koronát tartoznék fizetni. Ha már az adós nem ejárat napján, hanem pl. csak négy hét múlva, mikor a dollár már egyezerre áll, az adós köteles akkor egy millió korofizetni; ezáltal a hitelező megkapta azt, amihez joga van, egymillió koronával a fizetés napján beszerezheti az egyeze] dollárját, ós az adós sem fizetett többet, mint amennyivel ta rí ?zik, mert hisz tartozása egészen a fizetés napjáig fennáll. Ha pedig az átszámításra nézve a lejárat napját tekintjük mérvadónak, akkor, a hitelező a lejárati napot négy héttel követő napon kapna a mi esetünkben csak ötszázezer koronát, mert ")tnyi volt a tartozás a lejárat napján és ami azután törCuria szerint közömbös, vagyis a hitelező elveszítené iek a felét! Gyenge vigasztalás lenne az 5°/o késedelmi t, melyet a Curia még hajlandó megítélni. Hol lesz az a mii külföldi, ki ily ítélkezésnek hajlandó volna magát alávetni? Minden külföldi hitelező fizetési helyül a külföldet fogja Kikötni, ami honosainkra még csak nagyobb baj lesz. De a Cur iának a jelzett felfogása egyenesen praemiumot tüz ki a inre, mert a mi esetünkben az adós szívesen fizeti a késeamatot, ha annak árán további ötszázezer korona megalól szabadulhat. ?yük fel továbbá, hogy a lejárat után az idegen valuta nem emelkedik, hanem esik — akkor is az egyedüli helyes az, hogy a fizetés napja legyen a döntő. Ha ugyanis a mi fenti esetünkben a lejárat után a fizetésig folyam ötszázról kétszázötvenre esett, akkor az adós kétnezer koronát köteles fizetni a hitelezőnek, ki a fizetés