Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A valutaperek

3 kötelezőleg irja elő („a fizetés országos pénznemben történik"), a váltótörvény pedig azt csak facultative irja elő („teljesithető"), vagyis az idegen valutáról szóló váltó esetén, ha a fizetés idegen pénznemben kifejezetten kikötve nincs, a fizetés az adós tetszése szerint vagy az idegen valutában, vagy pedig országos pénznemben teljesithető, mely utóbbi esetben az átszámitás a fizetés napján jegyzett árfolyam szerint es^közlendő, mig a keresk. törv. szerint az átszámítási árfolyamra a döntő nap a lejárat napja. A valutaperekben követett judicaturánkra nézve megjegyzem, hogy eddig aránylag véve kevés jogeset került eldöntésre, ami annyiban örvendetes, hogy megállandósult gyakorlatról még nem lehet szó, ami azért jó, mert az eddigi döntések részben törvényeink fogyatékos rendelkezéseinél fogva, részben pedig annál fogva, hogy biróságaink még nem hatoltak be a probléma igazi mivoltába, figyelemmel a megváltozott gazdasági viszonyainkra, nem mondhatók kielégithetőknek. E döntéseket közöltem a Hiteljog Tárában (1920. évi 21. old. skv., 1921. évi 18. old. skv. és 1921. évi 122. old. skv.). E jogeseteknek a Hiteljog Tárában való megbeszélésénél is már kifejezést adtam aggályaimnak és azokat különösen a keresk. törv. 326. §-ára vonatkozó gyakorlat szempontjából alább bővebben ki fogom fejteni, még pedig az ott kifejtett felfogásomtól részben eltéröleg. Az alább közölt két határozatban domborodik ki legjobban a Curia álláspontja. Az 1919. évi november 27-én P. IV. 802/919. sz. Ítéletében (Hitelj. Tára 1920. évi 21. old.) a k. Curia mereven azon az állásponton van, hogy mérvadó csak a lejárat napján jegyzett árfolyam szerinti átszámitás lehet, a törvény pontos és késedelmes fizetés között különbséget nem tesz, a törvény azt akarta, hogy a tartozás a lejárat napján pontosan meg legyen határozva és ez az összeg ne változzék a felek, valamelyikének késedelme és az árfolyamváltozások esélyei következtében, a késedelem pedig a szolgáltatás tartalmát csak a keresk. törvény 282. §-a értelmében követelhető kamat erejéig befolyásolja; az árfolyamnak a lejárat utáni leszállása esetén épen a késedelmes adós jutna élőnyösebb helyzetbe. Ebben foglalható össze a Curia álláspontjának jogi indokolása, amely szerint a Curia a „lejárat" szó betűszerinti értelmezéséhez ragaszkodik. Ezt az eszmemenetet ismétli a Curia a váltóperekben is (1. 1121. január 25-én P. IV. 4083/920. sz. Ítélet, Hitelj. Tára 1921. évi 122. old.), ahol a Curia azt is kimondta, hogy a váltótörvény 37. §-ában emiitett fizetési nap a lejárati napot jelenti, mert a váltótörvény a fizetési idő, fizetés napja alatt a lejáratot érti (váltótörvény 3. §. 4. p., 30. §. másod, bekezd., 33. 60. 61. §.) és fel nem tehető, hogy a váltótörvény egyebet akart volna, statuálni, mint a keresk. törvény. A többi döntéseket azért nem részletezem ez alkalommal, r