Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A pénzérték változásának figyelembevétele a magyar jogalkotásban

88 E különbségből az egyik félre érdemetlen haszon, a másikra méltatlan kár származik. Az árváltozásból eredő érdemetlen nyereség és konjunkturális kár kérdése ezideig inkább foglalkoztatta a biróságot és a minisztériumot, mint a törvényhozást. A jogalkotás e legfőbb tényezője ugyanis súlyos szervi hibáinál fogva csak igen lassan eszmél, lassan hatol a bajok mélyére és még lassabban talál orvoslást. Elég, ha á parlamentben egy ügyes szónok igy szól: „a földi jó csak vanitatum vanitas; a válság jótékony, mert elhull benne az emberek férgese", hogy a törvényhozás lelkiismerete elszunnyadjon és a válságot tovább engedje romboló utján. A minisztériumot ós a biróságot azonban nem hagyja aludni a panaszkodók sokasága. Ezernyi panasz vizsgálata alapján kénytelenek megállapítani, hogy a kevés férges ember pusztulása gyatra vigasztalás a legkiválóbb, leggondosabb, legbizakodóbb embertermés elhullásáért. Az élettel való sűrű és közvetlen kapcsolat teszi a biróságot és minisztériumot a bajok felismerésére fogékonyabbá. I. A háború kitörésekor a hadsereg és az élelmi cikkekben szükséget szenvedő szövetséges államok beláthatatlanul bő elhelyezési területnek mutatkoztak a belföld korlátolt mennyiségű termékei számára. Ehhez képesj; a legtöbb cikk ára rövid idő alatt meghatványozódott. A csupán mennyiség és minőség szerint meghatározott dolgok a teljesitéskor a piacon többet értek, mint amit értük szerződés szerint fizettek. A pénztartozás lejáratakor a teljesítés összegén sokkal kevesebb árut lehetett venni, mint a szerződéskötés idején. Ilyen körülmények közt azok, akiknek meghatározott nagyságú pénzkövetelésük (fixfizetés, tőkekamat és járadék, bérvagy haszonbérjövedelmük) volt vagy akik fajdolgok szolgáltatására voltak kötelezve, a vállalt kötelezettségnek csak nehezen vagy egyáltalában nem is tudtak eleget tenni. A teljesités nehézségei következtében a hitelezők a perek nagy tömegével árasztották el a biróságot. , A bíróság, melyet a törvény (1869:IV. 19.) és esküje arra kötelez, hogy „a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendelet s a törvény erejű szokás szerint járjon el és ítéljen", a perek eldöntése közben sem térhetett ki ama kötelessége elől, hogy a feleket törvény szerint kötelező szerződési akarat érvényesítésére jogsegélyt adjon; nem térhetett el a teljesítésre vonatkozólag fennálló jogszabályoktól, hogy meghatározott összegű pénztartozást törvényes pénzértékben kell fizetni; hogy a teljesités értékét az esedékesség, a lejárat, a perindítás, a károkozás, az örökség megnyílta stb. ideje szerint kell megállapítani; dologtartozást szerződésszerű mennyiségben kell szolgáltatni;