Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 3. szám - a fiatalkorúak kriminalitása az országos bűnügyi nyilvántartás s a bűnügyi statisztika módszereiben
174 A jjdeduktiv" és „induktív" megfigyelések eredménye természetesen közös halmazállapotban süritődik össze abban a négy főcsoportban, amelyekben bűnügyi statisztikánk a fiatalkornak kriminalitásának az 1904—1913. évekből befolyt adatait összehasonlitólag és összefoglalólag feldolgozta („Magyar sta-' tisztikai Közlemények" 59. kötet). Kitűzött célunkon — a nyilvántartási és statisztikai módszerek bemutatásán és kriminálpolltikai egyesítésének megkísérlésén — kívül esik e főcsoportok tanulságainak tényleges és részletezett szemléltetése. A bűnügyi statisztika elméletileg ismertetett módszereinek gyakorlati bemutatásánál ezúttal csak a főcsoportok é^s tagozódásaik érintéséig mehetünk el. E főcsoportok: 1. a fiatalkorú (12—18 éves) eütéltekt-i személyi adataik, főbb és jellegzetes bűncselekményeik szerint; 2. a fiatalkorú bűnözőkre kiszabott nevelő- és szabadságvesztési büntetések száma, foka és hatása szerint; 3. a nevelőotthonba beutalt és onnan kísérletileg kihelyezett vagy végleg kibocsátott növendékek (gyermek- és fiatalkorúak) adatai szerint; 4. a fiatalkorúak bűnügyi „kóroktana" tehát a krimináipöliitika preventív intézkedéseinek vezérfonalát tévő „bűnözési tényezők" hatóereje szerint oszlanak meg. A bűnügyi statisztika legutóbbi 4. főcsoportjában: a Bn. és az életbeléptető rendeletek nyújtotta lehetőségekre támaszkodva, a fiatalkorúak kóroktanában az 1910—1913. évek átlagában az elitélt fiatalkorúak százalékos megoszlását az egyes éveken át nemek szerint elkülönítve vizsgálja: 1. a családi állapotot, 2. a szülők vagy eltartók, 3. a fiatalkorú bűnözők foglalkozását. 4. a fiatalkorú bűnözők előéletét, 5. bűncselekményeik okát, 6. lakhelyét, 7. az alkoholizmus hatását. Ha ebből a tagozódásból a kriminálpolitika két legfontosabb tényezőjét ismertető 4. és 5. pontot kiragadjuk, azt látjuk, hogy a fiatalkorúak előéletét a bűnügyi statisztika büntetlen vagy büntetett minőségük szerint vizsgálja meg. A „visszaesés" statisztikája a bűntettes életfolyamatának állandó figyelemmel való kisérését kívánja meg. A fiatalkorú elitéltek egyéni lapjának idevágó része teljesen megegyező a bűnügyi nyilvántartóhivatal részére kiállítandó (a „visszaesést", bűncselekmény, minőség, hely, időoont. eljárt hatóság, határozat kelte és száma, intézkedés, illetve főbüntetés mértéke és neme, mellékbüntetés stb. szerint) felölelő büntetőlapok kérdőpontjaival; sőt a büntetőlapok vonatkozó kérdőpontjait az egyéni lap, amint látjukv annyiban ki is, egészíti, amennyiben az összes előző büntetéseken kivül az ^ütéh fiatalkorú ellen megelőzőleg tett oly jogerős intézkedé-