Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - a fiatalkorúak kriminalitása az országos bűnügyi nyilvántartás s a bűnügyi statisztika módszereiben

173 tanulmány" az eljárás céljaira szükséges erkölcsi és vagyoni bizonyítványt és az országos bűnügyi nyilvántartásból beszerzendő értesítést nem pótolja. \ A fiatalkorúak és nevelőotthoni növendékek „F" és ,*E" lapjaiban rögzített környezettanulmányok kollektív eredményében jelentkeznek azután a bűnügyi statisztika „induktív" módszerének döbbenetes világításában a bűnösség koroktanának a nyomor, terheltség, alkoholizmusban rejlő igazi tényezői. A kriminalisztika ma már ugyanis nem abstrakt szabályozás, hanem a valóságban alkalmazott büntető politika; a bűnügyi statisztika is túlmegy a bűnözők, bűnök és büntetéseknek a tételes kereteken belüli vizsgálatán s a bün igazi forrásait kutatva, abból indul ki, hogy a bűnözés nem egyszerű, hanem összetett jelenség, vagyis egyrészt egyéni, másrészt pedig élettani, fizikai és társadalmi ható tényezők működésének származéka. Ezeknek a ható jelenségeknek az egyéni, élettani, társadalmi és természeti viszonyokban lévő halmazállapotát. vizsgálja a ,J<riminalaetiológia'\ amelynek az induktív statisztikában jelentkező megállapításait kiválóan gyámolitják, a nevelőotthoni növendékek „E" lapjainak és „El" kérdőlapjainak azok az intézkedései, amelyek a növendékek előélete, korábbi környezete és intézeti élete adatain túlmenve, utóéletüket, azaz a kísérletileg kihelyezett vagy végleg kibocsátott növendékeknek a javulás hatásaként a becsületes társadalomba való mikénti beilleszkedését, a pártfogók és a fiatalkorúak felügyelőhatóságai utján kíméletesen ellenőrzik. A bűnügyi statisztika általános „deduktív" módszerét, jmely a kriminalitás mérvének és irányának, tehát a szociális tömegdiagnózisnak tanulságait a bűnöző elvének és bűncselekményeik, mint összefüggő számlálási alapegységek összevetéséből vonja le: áz „induktív" módszer a fiatalkorú bűnözők kóroktanának kutatásával a kriminálpolitika adminisztratív és iegiszlativ céljainak szolgálatában szervesen kiegészíti. A gyakorlati oldalt tekintve, bűnügyi statisztikánk a fiatalkorúak kriminalitását a Bn. életbeléptét megelőző és követő esztendők bünanyaga szerint csoportosítva dolgozta fel, azért, mert a tanulságokat csak a reform előtti állapotnak a reform folytán átalakult kriminális helyzettel való összemérése után vonhatta le. A választófalnak a Bn. életbelépte időpontját (1910. január, hó vesszük), s a fiatalkorúak bűnügyi statisztikájának ez az' összehasonlító tevékenysége az 1904—1909., illetve az 1909— 1913. évek kriminológiájának adatait igyekszik a vázolt módszerek segélyével a kriminálpolitika céljaira használhatóvá tenni.