Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - Testvér örökbefogadtatásáról

162 (német poig. tvkv. 1741. §., svájci poJg. tvkv. 2(A. §., osztrák polg. tvkv. 179. §. Hármaskönyv a testvérül fogadásra nézve 1. r. 66. c. 3, §.), mert törvényes gyermekek létezése esetében nem tételezik fel, hogy az örökbefogadó idegen vérbe-li gyermekekkel is meílékcélok nélküli szülői kapcsolatba óhajtana lépni, esetleg a vérbeli gyermekek ellátási színvonalának vagy örökrészének kárára. Ugyancsak ezért meg- szokták kívánni azt is, hogy az örökbefogadó fiatalabb korán tul legyem legalább 40---50 éves kort elérjen, amikor vérszerinti gyermekekre már kevésbé számit, (német polg. tvkv. 1744. §., svájci polg. tvkv. 264. §., osztrák polg. tvkv. novellája 180. §.). Egyes jogrendszerek (pl. osztrák polg. tvkv. 179. §., valamint a mai magyar joggyakorlat) feltételül kötik ki azt is, hogy az örökbefogadó szülő nem kötelezte légyen magát coelibatusra, amely föltétel a régi jelszónak, hogy: az örökbefogadás a természetet utánozza, formalisztikus fölfogására mutat, mert a házasság jogintézményéhez köti a szülői érzést. Talán a legfontosabb föltétel azonban, amelyet a törvénykönyvek az örökbefogadás elé állítanak a kellő korkülönbség az örökbefogadó és az örökbe-' fogadandó között, (német polg. tvkv. 1744. §., svájci polg. tvkv. 264. §., osztrák polg. tvkv. nov. 180. §.). Ez ugyanis az örökbefogadásnak természetes lélektani föltétele is. Általában csak ott fejlődhet ki az a lelki kapcsolat, amely szülő és gyermek között fönnáll, ahol az egyik fél jelentékenyen idősebb, tehát tapasztaltabb, megállapodóttabb, tekintélyesebb a másiknál, ahol a másik viszont gyámolitásban, istáoolásban, eltartásban, nevelésben,, később irányításban, jó tanácsokban részesül az előbbitől és ennek folytán hálát, megbecsülést és bizonyos vonatkozásokban alárendeltséget érez az idősebbel szemben. A törvényhozások tehát bizonyos ismérvekhez kötik az örökbefogadást, amely ismérvekből a szülői viszony lelki kialakulásának lehetőségére több-kevesebb valószínűséggel « következtetni lehet. Ezek között az ismérvek között a vérbeli különbözőséget nem találjuk. A törvényhozások általában nem kívánják, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadandó rokonok ne legyenek. Erre nincs is ok, sőt az ilyen kívánalom nemcsak szükségtelen, hanem természetellenes is volna. Ha idegenek között kifejlődhetik a szülőihez hasonló lelki viszonylat, akkor egyvérbeliek között nem fejlődhetnék az ki? Éppen ellenkezőleg áll. Akiket a vér ereje összeköt, azok, ha meg van közöt&ik a koikülönbség természetes kelléke és egyéni hajlandóságok s életviszonyok is hozzájárulnak, sokkal inkább összeforrhatnak az örökbefogadás kötelékében, mert összeforraszthatja öke* a közös vér, az öröklékeny testi és lelki tulajdonságoknak cohaesiofc ereje. És minél közelebbi, minél tisztább a vérségi 1 kapcsolat, -annál erősebben tarthat az össze. Mutatja az élet is,.