Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - Testvér örökbefogadtatásáról

160 bari rejlő alapja, s annak meghozatala alkalmával nem is történt hivatkozás valamely régibb vagy ujabb jogforrásra, sem pedig előzetesen követett s megállapodott joggyakorlatra. Minthogy a miniszteri elvi döntés, amely azután irányadóul -szolgált, egyrészt, ugy látszik, tételes jogszabályainkban nem gyökerezik, másrészt meghozatala óta a külföldön oly nagy jelentőségű törvénykönyvek, hazánkban pedig olyan széleskörű törvényelőkészítő munkálatok jöttek létre, amelyek a későbbi jógíelfogások tekintetében tájékoztatóknak tekinthetők és számottevő összehasonlítási alapul szóigálnak, ennélfogva megfontolást érdemel és kiván is, vájjon az immár mintegy három évtized előtt kelt döntésben fölállított jogelv jövendő magánjogunkban is fönntartassék-e, avagy annak helyébe olyan ujabb jogtétel állittassék, amely lehetővé teszi a testvér örökbefogadtatását. A német polgári törvénykönyv 1741—1772. szakaszai, amelyek az örökbefogadást szabályozzák, nem állitanak aka-dályt a testvér örökbefogadtatásának - útjába. Hasonlóképen nem gátolják a testvér örökbefogadtatását a svájci polgári törvénykönyvnek az örkbefogadásról szóló 264—269. szakaszai sem. Az osztrák polgári törvénykönyv, amelynek az 1914. évi novellája pedig az örökbefogadás jogintézményére is kiterjeszkedik, a 179—184. szakaszokban ugyancsak nem állit tilalmat a< testvér orökbefogadtatása elé. Végül a mi polgári törvénykönyvünk előmunkálatait tekintve, sem az első szöveg, sem a törvényjavaslat, sem annak bizottsági szövege nem tiltja a testvér örökbefogadtatását, holott például a házastársnak és elődeinek örökbefogadtatására né.zve a törvényjavaslat és annak bizottsági szövege kifejezett tilalmat állitanak fel (tv. ]av. 122. §., biz. szöv. 123. §.), aminthogy a megakadályozni kivánt örökbefogadások tekintetében határozott tilalmat íelállitaniok szükséges is, mert rendelkezéseik értelmében a bíróság a megerősítést csak az örökbefogadás valamely törvényes kellékének hiánya miatt tagadhatja meg. (tv. jav. 128. §. biz. szöv. 129. §.). A harminc év előtti miniszteri döntés jogelve tehát, amely már keletkezésekor sem állott minden vitán fölüli jogalapon, későbbi irányító fontosságú külföldi törvénykönyvekkel, valamint a hazai polgári törvénykönyvünk tervezeteiben nyilvánuló jogfelfogással ellentétbe került, viszont a keletkezését megelőző régi magyar joggal való szerves összefüggése ki nem mutattatott. Ily körülmények között a döntés különálló álláspontnak tűnik fel s az az elszigetelt helyzet, amelybe a későbbi törvényhozási munkálatokban kifejezésre jutott jogfelfogásokkal szemben került, magában véve is a döntés alapelvének majdani megváltoztatása mellett szól.