Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A terror pszichológiája [5. r.]

14 főleg, ha nem siketnémán születtek, mert ez esetben éri fejlettségre szert tettek. Az ősi..;, .„.a., imKor még az ei taglejtések révén érintkezett s legfeljebb egy pár hangút vagy indulatszó birtokában volt, a megfélemlítés alig ladta meg azt a közvetlen érzéki megijesztést, amit álla kai szemben használunk a bot vagy korbács felemeléséve A megfélemlitésnél s pedig annak legenyhébb fokál legerősebbig, a rémületig, a megfélemlités eszközeinek me lasztásánál a legnagyobb változatosságot tapasztaljuk, aiz, mikor egyén egyénnel, csoport egyénnel s egyén csoj. tat s csoport csoporttal áll szemben. S ismét változik az, dőn a félelemkeltés révén erkölcsileg megengedett, vagy tott, esetleg oly célt akar valaki megvalósitani, amit mi büntetőtörvény is tilt. Egy közös vonása van a megfélemlítésnek s pedig hogy végelemzésben mindig egyéni érdekeket veszélyeztex. Ha látszólag csak csoportérdekek vannak is veszélyeztetve, ez csak látszat, mert a csoportérdek veszélyeztetése szükségképp magában foglalja az egyéni érdek veszélyeztetését is közvetve, mert a csoportnál az összetartó erő az egyéni érdekből bontakozik ki. Ha. tehát a csoport létérdekét fenyegeti veszély, tagjainak amaz egyéni érdekei is veszélybe kerülnek, melyek a csoport kohézióját fenntartják. Ezért tapasztalható az, hogy mikor külső veszély fenyegeti az országot, a belvillongások megszűnnek; mihelyt elmúlik a külső veszély, rögtön felütik fejüket a belső torzsalkodások. Ez észlelhető a legkisebb cso~ porttól, a családtól, fölfelé az államig, sőt még feljebb, az államok csoportosulásáig mindenütt. Hányszor látjuk, hogy egyes családokban a, kitagadott rokonok egyesülnek a perre a szerencsés extraneus örökös ellen; a per befejezése után pedig egymást rohanják meg. A Balkán-háborúban alig jött •létre a békeszerződés, máris hajbakaptak a szövetséges társak; s hogy a mostani világháború után a ket ellenséges táborra oszlott kulturvilág alkotóelemei közt mily ellentétek fognak kifejlődni, az még a jövő titka; bizonyos azonban, hogy a csoportérdekek ismét szembekerülnek s újra kezdődik a kölcsönös megfélemlités, mert. az egyén ép ugy, mint a csoport élete mostani szociális tudásunk szerint nem rendezhető ugy él, hogy az érdekek össze ne^ ütközzenek; érdekek összeütközése pedig mindig vagy a kár- és baj okozást, vagy az azzal való fenyegetést; vonja maga után, aminek legmagasabb foka a terror. Messze vezetne és fölösleges is volna, ha a megfélemlr, iós egyes fajait akarnám elemezni, mert ugyanazokra az elemekre bukkannánk mindegyikben: az életérdekek veszélyeztetését, a f élelmet s rettegést és végül a behódol ást, ritkán az ellenállást látjuk kibontakozni mindenütt. Ez utóbbi akkor