Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 2. szám - Az új idők közjogi követelményei és régi alkotmányunk
« 68 zatos királyi kormányzást biztosította intézményszerüleg; mig Európa szárazföldje a parlamenti kormányzás eszméjére i« csak a XIX. században jutott el angol mintakép után. Főbb vonásokban ez az irány az, amelytől a magyar nemzeti királyság megszűnte után alkotmányfejlődésünket eltérítette az idegen királyság azáltal, hogy az uralkodó és nemzet egységét és közös céíban való összeolvadását megzavarta ; hogy az állam alapjául és céljául mindinkább a dinasztikus érdeket és szempontot tette ; hogy az uralkodói hatalmat idegen uralkodói hatalmának segélyével túlsúlyra emelte, amelyet még a legújabb alkotmányfejlődésünk sem birt, mert nem is birhatott megszüntetni; hogy a dinasztikus hatalommal együtt a dinasztikus katonaság befolyását és szerepét rendkivüli mértékben megnövesztette ; mind oly állapotok, amelyek az uj kor követelményeivel ellentétben vannak és amelyeknek visszatértét nemcsak az entente halalmi csoportosulat akarja megakadályozni, hanem amelyet visszállitani bizonyára nem akar Magyarországnak egyetlen számottevő közéleti tényezője sem. Ama régibb alkotmányfejlődésnek csupán egy intézménye tartotta fenn magát napjainkig, t. i. a törvényhatósági önkormányzat, de — részben az előbb emiitett állapotok hálása alatt — ez is oly irányban tovább fejlesztve, hogy igazi jelentőségét szinte elvesztette s éppen ezért már törvényhatósági önkormányzatunk is annak a veszélynek volt kitéve, hogy gyökerestől kivágatik s hogy az „állami közigazgatás" képében e téren is oly rendszer hozatik be, mely régi alkotmányfejlődésünk fentebb vázolt irányától eltérve, egészen beleilleszkedett volna abba a rendszerbe, mely az idegen királyság hatása alatt ujabb alkotmányfejlődésünk egész íeréi elfoglalta. Igaz, hogy a régebbi magyar alkotmányfejlődés akkor, mikor a jelzett irányból kiterittetett, nem érte el azt a fokot, amely a mai követelményeknek már megfelelne. Az államhaíalom gyakorlásában nem vett részt az egész nép, hanem az akkori Európaszerte divó felfogás szerint csak a nép egyik jogi osztálya; de e jogi osztályban is demokratikusabban, mint bárhol másutt Európában. Ma persze ennél magasabb fokra kell emelkedni; de az irány ugyanaz s az 184S. évi változás után, mely a rendi különbségekre tekintet nélküli népképviselet elvére helyezte az államhatalomban való részvéteit, nincs semmi elvi akadálya annak, hogy a régi magyar alkotmányfejlődés irányában és alapján az államhatalomban való népi részvétel joga — amennyiben kívánatos és célszerű egészen a legszélső határig kiterjesztessék.
