Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 9. szám - A terror pszichológiája [1. r.]
518 den zsarnoknak, nem mozdulatlan tetszhalottakra, hanem mozgásra képes, de engedelmes rabszolgákra van szüksége. Ebből a postulatumból bontakozik ki a terror negyedik eleme: a teljes kritika nélküli behódolás ós vak engedelmesség, ÜŰ az emiitett négy elem, t. i. célkitűzés, rémités, félelem és behódolás egy komplexumban fellep, — teljessé less a terror szintézise. Ha egyik vagy másik hiányzik,^ a terror szintézise nem jön létre. Ha hiányzik a célkitűzés, a kényszerítés a patológia körébe tartoflik; ha a rémités objektív realitása hiányzik, de van rémülés és behódolás, a gyávaság kóros formája jelenik meg előttünk. Ha pedig a rémülés hiányzik vagy elmarad a behódolás is, vagy ha ez mutatkozik ugyan, ez ceak látszat ós szinlelés avégből, hogy a kellő pillanatban fellázadjon a leigázott erkölcsi egyéniség s leteperj6 kínzóját. — Végül, ha a terror mindegyik eleme fenforog s a megrémített ember vagy csoport még sem hódol be, csak két eset lehetséges. Vagy a megrémült haljáltmegvető kétségbeeséssel ront neki zsarnokának, amikor vagy egyik vagy másik a küzdelem terén halva marad," vagy a megrémitett azt az elvet követi, hogy szégyen ugyan a futás, de hasznos és elmenekül. Ez azonban csak egyéni akció lehet, mert ha egész csoport vagy osztály áll szemben a zsarnoki hatalomra került osztállyal, csak késhegyig menő harc keletkezhetik vagy föltétlen behódolás. Miután azonban a behódolás nem meggyőzés ós meggyőződés eredménye s.nem logikai folyamat, a behódolás sohasem jelenti a megnyugvást s a hamu alatt mindig eleven a parázs, mely várva várja, szívszorongva lesi azt a szellőt, mely a zsarátnokot lángra lobbantja és a zsarnokok hevenyészetten és sietve felépített palotáját porrá égeti. Nem kell ezt az igazságot bizonyítani, mert mikor a behódoíást brutális, nyers erőszak váltja ki, annak nyomán uj, a régivel ellenkező meggyőződós sohasem keletkezhetik, mert az eltaposott erkölcsi egyéniség él és eleven s az eltiprás annak erkölcsi vitális energiáit nem bénítja meg soha, sőt megacélozza, erősebbé teszi azt és kiolthatatlan gyűlöletet vált ki. Épen azért nem lehet állandó a terror alkotása soha, mert az az elnyomatásból zsarnoksághói s leigázásból burjánzik ki; az ilyen alkotásokat pedig lépten-nyomon kiséri a gyűlölet, a bosszú és megtorlás vágya, mint az árnyék s csak az alkalmat lesi, hogy a piszkos, erkölcstelen és gonosz élősdieket lerázza magáról, mihelyt gúzsba kötött karjait meg tudja mozdítani, miről bőséges tapasztalatokat szerezhettünk a kommunizmus hajmeresztő uralma alatt, amit megfigyeléseim alapján lépten-nyomon be fogok tanulmányom folyamán mutatni. (Folyt, köv.)