Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 9. szám - A terror pszichológiája [1. r.]

517 nak, csoportoknak, osztályoknak ellenkező, meggyőződéseit nem reábeszél óssel, nem érvekkel, logikai uton akarja megingatni, és saját hiedelmének meghódítani s impulziv fellépéssel akarja célját elérni, az csak a terrort használhatja eszközül, mert csakis a rémület s rémületben tartás alkalmas az erkölcsi egyéniség teljes leszerelésére. Ebből következik, hogy a terrornak egy biztos, momentán sikert igérő eszköze van: a rémités. A rémitás azonban egymagában nem elegendő, az csak fölmunka, sőt annyit sem ér, mert az erő és hatás nélküli ré mités nem rémületet vált ki, hanem nevetséges lesz. Szükséges lehat, hogy a rémités nyomán félelem keletkezzék. Ez az inkább fiziológiai mint pszichikai folyamat szereli le az erkölcsi egyéniséget s bémitja meg az individuális eszmetársitást, gondolkozást s akarást. Minden kiszorul a tudatból és amily mértékben fokozódik a félelem és fejlődik rémületté, ép oly mértékben tölti azt meg az élet javakért való szorongás ós aggódás, mert a monoideizmus mindent kizár a tudatból. Eszméink, gondolataink, érzelmeink társulása, járása, kelése egy csapásra megszűnik; előző tapasztalataink tárházának kapui hermetice becsukódnak, emlékképeink nem elevenednek fel; teljesen tanácstalanul és tehetetlenül állunk; a rémület az egyeduralkodó tudatunkban. A terror hatása alatt azonban a félelemnek és rémületnek nem szabad oly fokra emelkedni, hogy az tisztán fiziológiai folyamattá váljon, mert ebben az esetben, amint Mossé példákkal bizonyítja,1 minden pszichikai ós fizikai működés megszűnik; az izmok felett teljesen eh veszti az akarat uralmát s a rémület legmagasabb fokán az emberek ép ugy mint az állatok, teljesen megbénulnak s tehe tétlenekké válnak. Ez okból nevezte el Preyer ezt a kataplexia állapotának.2 A rémülés — amint majd látni fogjuk — teljesen megbénítja az akaratot ós lehetetlenné teszi az asszociáció rendes lefolyását és az akarati cselekmény kifejlődését,3 do a mozgási lehetőséget nem szünteti meg hanem azt az ösz tönszerü egy motivumu cselekményekre (Triebhandlung) redukálja, ahol a hajtóerő a félelem, motívum pedig az, amit a terror reánk oktrojál. Könnyen megérthető, hogy terrornál a mozgási képességnek fenn kell maradni, mert a rémuralomnak, minit min 1 Measo: La peur 149—156. 2 Preyer: Kataplexio Jéna 1878. 8 Az asszociáció zavarait tanulságosan tárgyalja dr. Moravosik Em* „Elmekór és Gyógytan" c. kilünő művében 125. s köv. lapokon. Igaz agyán, hogy a tudós szerző, miután az elmebetegségeket tárgyalja, főkép a patalógiás állapotokról szól, de mély, széleskörű fejtege+ései nyomán a kollektív pszichológiára vonatkozólag is sokat tanulhatunk, világosan és élvezetesen megirt művéből.