Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - A szövetkezetekről

37 és gazdasági összeomlást nem tudja megakadályozni a szövetséges külső erő, az idegen hatalom, olyan belső erőt kell tehát megteremtenünk, mely a gazdasági tényezőket vasgyürüvel fogja körül és egyesíti egy közös gyupontban, a nemzeti és e mellett szociális eszmében. A békekötés dacára, a legjobb béke ellenére is gazdasági téren maradandó a küzdelem ugy volt ellenségeink, mint szövetségeseink között. A gazdasági harc állandó, nemcsak a népek és nemzetek között, de az egyén és összesség, az egyes incüvidumok között; ennek a kimenetele nem a fegyverek erejétől függ, hanem a gazdasági berendezések célszerűségétől, az eszközök alkalmas voltától; békekötés ezen a téren nincs, miként szövetséges sem akad. A magunk erejére vagyunk utalva, a magunk eszközeire. A harcban természetesen az állam vezet. De az ország, a nemzet általános érdeke nem hat közvetlenül az egyéni érdekre és az egyén közvetlen hasznot nem merít az általános intézményekből, kell tehát, hogy a közvelités céljaira sokaságok és egyesületek keletkezzenek, melyek az egyén speciális érdekeit figyelemre méltatják, az egyéni erőt közvetlenül hasznosítják és szükségleteinek közvetlen kielégítését célozzák. Ilyen gazdasági egyesülések között a legfontosabb, a legcélravezetőbb egyike : a szövetkezet. . Wygodzinszky „Das Genossenschaftswesen. in Deutschland" cimü munkájában azt írja, hogy a szövetkezet alapitói nem Schulze, sem nem Reiffeisen, hanem ősrégi, az emberi kebelben szunnyadó ösztön és gazdasági célszerűség s ezt nekünk is alá kell Írnunk. A szövetkezeti eszme nálunk eddig szomorú utat futott meg. Egyike a legideálisabb gazdasági alakulatoknak, mivé vált azáltal, hogy gyarló emberek tették rá a kezüket? Az üldözést megkezdte maga az állam, s végezte — természetesen nem ok nélkül — a büntető biróság. Ahelyett, hogy felkarolta volna, támogatta volna az államhatalom, tisztán financiális érdekből kilökte a lelketlenség körébe, ahol aztán mint a bűnök, sikkasztások, uzsorások otthona szerepelt. Még szerencse, hogy közben egynéhány olyan alakulással találkozunk e téren, mely megmentette az eszme tartalmát. Ma a világháború és a belső felfordulás után talán tudatára ébredünk annak is, milyen óriási gazdasági, szociális erő rejlik ebben a teljesen magára hagyatott intézményben, nemzeti szempontból milyen erőssége lehet agyonsanyargatott országunknak, ha azt kellőképpen megalapozzuk és támogatjuk.