Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 1. szám - Büntetőjogi feladatok a közel jövőben
dalmaskodik azonban a gyorsított eljárásban az a felfogás, hogy a felebbezési fórumok redukálandók. Távol vagyok attól a gondolattól, hogy Gy. B. P. felebbezési rendszerét kellene átültetni. Sőt sok tekintetben épp az ellenkező felfogásból indulok ki, mint a szóbanforgó szabályzat Engem az a felfogás vezetett az egyfokú perorvoslat rendszerére, hogy csak a közvetlenség alapján eljáró biró lehet hivatott a tényállás megállapítására, s a közvetlenség alapján eljáró biróság által megállapított tényállást nem lehet hivatott revízió tárgyává tenni az a felsőbíróság, mely eljárásában nélkülözi a közvetlenséget. Azért, nézetem szerint, a ténykérdésben ki kellene zárni a perorvoslatot. A revízió csupán a jogkérdésre terjedjen ki. Megjegyzem, hogy ily szabályozás mellett is meg lehel vádlottat védeni attól, hogy az alsóbiróság téves ténymegállapítása reá nézve jogsértő eredményt vonjon maga után. Mert ha a revízió nem is terjed ki a ténymegállapításra: nincsen akadálya annak, hogy a felsőbíróság felruháztassék azzal a jogkörrel, hogy az alsóbiróság Ítéletében foglalt tényállást, akár hivatalból, akár kérelemre, vádlott javára kiigazíthassa. A ténymegállapítás csak annyiban legyen noli me tangere a felsöbiróra nézve, hogy ez vádlott terhére nem változtatható meg. Ami azonban a ténymegállapításnak vádlott javára való módosítását illeti: e tekintetben a lehető legszabadabb mozoghatási kör volna a felsőbíróságnak biztositható. Ugyanez az alapgondolat nyilatkozik meg az 1917. évi Gy. B. P. 14. '§. 2. bekezdésében. Ma a helyzet az, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények miatti eljárásban csak egyfokú perorvoslatnak van helye. Net vezetésen az esküdtbirósági eljárásban s a Gy. B. P. elé tartozó ügyekben. Sőt legújabban a súlyos bűnügyek igen nagy kontingense az, amelyekben a felebbvitel teljesen ki van zárva. Nevezetesen a kommunisták ügyei. Indokolt-e tehát fenntartani azt, hogy ugyanakkor a törvényszéki hatáskörbe tartozó, sokszor egészen kis jelentőségű ügyekkel, sőt a járásbirósági hatáskörbe tartozó ügyek egy részével is három biróság foglalkozzék ? A gyorsított eljárással ma már valószínűleg communts opinio, hogy arra szükség volt és van. Amikor a világháború kitörését követő hónapokban a gyorsított eljárás megalkottatott, a szabályzat kibocsátását óriási felszisszenés követte. A következés azonban a rendelet kibocsátóinak fényes elégté'elt adott. E részben is megfigyelhető volt ugyanaz a jelenség, mint a cenzúra tekintetében. A gyorsított eljárást a későbbi kormányok is fenntartották, tehát létjogosultságát el-