Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 1. szám - Büntetőjogi feladatok a közel jövőben
32 pont kell, hogy legyen. JSzt a szempontot egész berendezésünknél figyelembe kell venni. így a szervezeti kérdések szabályozásánál is. Nevezetesen, az egyes birói hatáskör kiterjesztendő volna. És itt előre kell bocsátanom, hogy az egyes birói rendszernek leltétlen hive vagyok. Saját sok évi tapasztalatomból tudom, hogy az egyes birót a fokozott felelősség érzete körültekintőbbé teszi annál a bírónál, aki tanácsban működik. Másrészt pedig a törvényszéki ügyek jelentékeny része oly^egyszerü, hogy ezek elbírálása nyugodtan volna egyes bíró hatáskörébe utalható. Ilyen pl. a hatóság elleni erőszak, ilyenek a szemérem elleni s a lopási bűncselekmények egy része, a sikkasztás stb. Más kérdés, hogy járásbiró, avagy a törvényszék egyes bírája legyen az eljárásra hivatott. Előbbi megoldás mellett az szólna, hogy a járásbirósági székhely a felekre nézve könnyebben hozzáférhető ; utóbbi mellett az a döntő szempont, hogy a törvényszék egyes bírája előtt az ügyészség képviselhetné a vádat, s igy á vád képviselete szakavatott kezekben volna. Csatlakozom Finkeynek ahhoz a nézetéhez, hogy az esküdtbiráskodás fenntartandó volna. De szó fér az esküdtbirósági hatáskör korlátozásához is. A közönséges bűncselekmények fölötti bíráskodásnak az esküdtek kezéből való kivétele ugyanis azért megondolandó, mert a sajtó és politikai bűncselekmények elbírálása rendszerint szélesebb látókört és fokozott szellemi fegyelmezettséget követel. Ha tehát az esküdteket képeseknek tartjuk a komplikáltabb ügyek elbírálására, ugy meghagyhatok hatáskörükben azok a közönséges bűnügyek is, miket a törvény ma oda utal. Csatlakozom ahhoz a nézethez is, hogy az esküdtbiráskodás a B. P. N. által módosított alakjában tartandó fenn. És e részben Finkey kiindulási pontja teljesen eltér az enyémtől. Mert Finkey évekkel a B. P. N. megalkotása előtt abban az irányban folytatott irodaimi harcot, hogy az esküdtekhez intézett kérdésekbe felvétessenek mindazok a tényelemek, mikből a jogi elemek fennforgására következtetés vonható. Ellenben én ugy a jogi irodalomban, mint esküdtbirósági elnöki minőségben a gyakorlatban az ellenkező álláspontot vitattam és foglaltam el A B. P. N. specializáció híveinek, közöttük Finkey Ferencnek is az álláspontját juttatta diadalra. Bár ezek szerint én elvileg más állásponton voltam : ma mégis a leghatározottabban a B. P. N. fenntartása mellett foglalok állást. Tehát ugyanazon eredményre jutok, mint Finkey. A B. P. N. megalkotása előtt ugyanis a Curiának nem állott módjában az anyagi jogszabályok helyes alkalmazása szempontjából sem, revíziót gyakorolni az esküdtek döntésével szemben. Tehát az az anomália állott elő, hogy míg a jogászilag képzett biró dön-