Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

139 lenek, erkölcsi tartalmuk nincs, olyan működést váltanak ki, amilyen inger hat reájuk s hiányzanak vagy fejletlenek a megfelelő erkölcsi motívumok, melyek hivatva volnának a züllés elé gátat emelni. Mint láttuk az utánzásnál, az utánzónál erősebb vagy gyöngébb mértékben megvan az akaratelem s az utánzás tudatos; kontágiumnál ellenben eltűnik az akarat, a mások példájának követése tudat nélküli, ösztönszerű, s a spontán cselekmények jellegét viseli magán. A szuggesztiónál ismét felbukkan az akarat, de nem a sugalmazóttnál, hanem a sugalmazónál, aki saját gondolatait, érzelmeit s akaratát ülteti át másba. A sugalmazott személy azonban erről semmit sem tud, tehát akarata is passzivitásban Van; de vakon engedelmeskedik a szuggesztió befolyásának. Az akarat teljes megbénulása észlelhető az autoszuggesztiónál is, ahol saját fantáziánk s képzelődésünk a reális világból kiragadja akaratunkat, s téveszmék uralma alá helyezi azt, melyeknek épp oly vakon engedelmeskedik akaratunk, mint az idegen szuggesztív befolyásoknak. Ha már most ezek után az izgatás psychicai elemeit keressük, azt találjuk, hogy rendesen az utánzás és szuggesztió öszszetételéből bontakozik az ki; kivételesen azonban a kontágium formájában is megjelenhetik. Ez utóbbi békés időben alig észlelhető, de megnagyobbítva, patologikus formában tapasztalható volt a kommunizmus rémuralma alatt; mikor a vezetők és agitátorok ezreinek minden szava, minden gesztusa s minden cselekménye a burzsoágyülölet gyehenna-tüzét élesztette. Midőn a társadalom normális, egészséges életet él, az izgatás kontágiuma csak nehezen ismerhető fel s csak az izgatás imitativ és szuggesztív hatásai mutathatók ki, vagyis a befolyásolt s tettekben megnyilvánuló, vagy arra kész akarati elhatározások. De a lappangó tüz, a hamu alatti zsarátnok nem vehető, észre. Mily más volt a kommunizmus alatt!. A lapokban, szószékeken, gyűléseken, ötszázas, nyolcvanas és mindenféle más bizottságokban látjuk az izgatás két pólusának, az izgatók és felizgatottak, a szuggerálók és utánzók tömegének sürgésétforgását, mely már az izgatás medréből kilépve, vad terrorrá alakult át, amikor semmi sem volt szent s tiszteletreméltó; amikor megszűnt a morál, becsület s tisztesség és orgiát ült a fenevadakat túllicitáló vadság és kegyetlenség, amikor dicsőség volt a rablás és gyilkosság, s főbenjáró bün a becsület és erkölcs! Az erkölcsi elvadulás ilyen korszakában az izgatás elemei nemcsak a sajtó és beszédek nyomán bontakoznak ki, nemcsak a közvetlenül izgatásra szánt cselekmények izgatók, vagyis nemcsak az imitáció és szuggesztió, hanem a tudat nélküli izgalmi állapot: a kontágium is lépten-nyomon utunkba kerül, mint az izgatás terméke. — S ezt a psychológia szemüvegén át