Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

140 nézve, természetesnek kell találnunk, mert a bolsevizmus levegője nem oxigénnel, hanem a kommunizmus örült tanaival volt telitve; rablásnak tartották a magántulajdont, becstelennek az erkölcsös családi életet; s a nöi tisztaságot szégyennek; a prostitúciót dicsőségnek hirdették. Ellenben a proletárjogban tanították mint ősjogot a burzsoá kirablását, felkoncolását, lakásának s otthonának feldulását; szolidaritás helyett, mely még Óceánia vad törzseinél is a társas együttélés első feltétele, az osztálygyülöletet prédikálták1, az igazi demokrácia helyett, mely minden dolgozó s törekvő becsületes embernek egyenlő fegyvert ad a kezébe a létért való küzdelemben, a burzsoá kiirtását tűzték ki célul, s a munkanélküli duskálkodást a másoktól elrablott javakban, tartották erénynek. Ezzel kapcsolatban fenekestől felforgatták a társadalom évezredes rendját; a műveltséget, tudást és szakszerű képzettséget száműzték a társadalom gépezeéből s az ipari munkást mindenhez értő aezermesternek tették meg. Aki addig egész életében csizmát talpait, vagy vasat kovácsolt, azt prédikálták, hogy az sokkal különb biró lesz, mint aki évtizedeken át a törvények s erkölcsök világában élt; csak a birói székbe kell ülnie; azt hirdették, hogy minden proletár kitűnő hadvezér, csak kardot adjanak neki; páratlan főkapitány, mihelyt a Zrínyi-utcai rendőrségi épületbe belép. Ilyen és ehhez hasonló szellemi baktériumokkal telitették meg a levegőt. Volt-e szükség még ilyen miazmákkal telt atmoszférában az agitátorok ezreire, ők szükségesnek tartották, hihetőleg azért, mert maguk is érezték, hogy az erkölcsöt, melyért a kultúrember évezredeken át annyit küzdött, végleg megsemmisiteni nem lehet; folyton izgatni kell tehát, szakadatlanul szitani kell a gyehenna tüzét, mert máskép a természet törvényeinél fogva önmagától elhamvad. Ámde ilyen teljesen megfertőzött környezetben agitáció nélkül is terjedtek az izgatók által szétszórt eszmék és érzel1 Kétségtelen, hogy a rémuralom alkalmazottjai közt, főképp akik magasabb állást töltöttek be, többen voltak, akik nagyobbfoku tanultsággal birtak s ráadásul vagyonos emberek is voltak. Fölvetődik az a kérdés, hogy ereket mi kergette a borzalmas bűntettekbe. Váry Bertalan nagyszabású • s mesterien íelépitett vádbeszédében, amit Cserny József ügyében tartott, dr. Vajda Zoltánt, a vagyonos budapesti ügyvédet jelöli meg ilyen typusu embernek s azt mondja, hogy az ilyen zsánerű embereket a történelmi magyar középosztály gyűlölete kergette a gyilkosságba s a társadalmakat romboló büntettek egész légiójába (44 lap). Ezt még kiegészíteném a hatalmi vággyal, mely ezeket a törtető nullákat minden erkölcstelenségbe belevitte. Igen érdekes psychoanalizis volna, a történelmi osztály gyűlöletének kielemzése, melynek eredete szerves összefüggésben áll társadalomtörténeti s faji okokkal, melyeknek elemzése azonban tárgyunkra nem tartozik.