Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 3. szám - Nemzetgyűlés
131 íiyaink nem rendeződnek, a közgazdasági élet rendes folyama föl nem éled, ameddig a többi állammal a békés gazdasági kapcsolatot nem sikerül elérnünk : addig Magyarország nem biztosithat magának magához méltó helyet a nemzetek társaságában ; mindehhez pedig az alkotmányosság helyreállítása az első lépés. , Az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta az ország ügyeit intéző magyar kormányok kezdettől fogva kijelentették, hogy az ő működésük csak ideiglenes jellegű és az alkotmányos élet helyreálltával azonnal véget ér; az ország ügyeinek ideiglenes vezetése mellett főfeladatuknak épp az alkotmányosság helyreállítását tekintették és megtettek minden tőlük lehetőt abban az irányban, hogy a nemzet akarata mielőbb megnyilvánulhasson és helyüket a nemzet képviseletének felelős törvényes minisztériumnak adják át. Ebbeli törekvésük megvalósítását azonban számtalan nehézség akadályozta. A szomszédos államok és különösen Románia a fegyverszüneti szerződés feltételeit semmibe véve, az ország területének jelentékeny részét, sőt magát az ország központját : Budapestet is megszállották és az ország lakóinak jelentékeny részét személyes szabadságukban oly módon akadályozták, hogy a választások megtartása és a nemzet képviseletének összeülése teljesen lehetetlen volt. De a jogfolytonosság szempontjából is nehézségekbe ütközött az alkotmányosság helyreállítása. A magyar történelem folyamán ugy a törvényhozói, mint a királyi hatalom gyakorlása tekintetében gyakran állottak elő akadályok, amelyeket azonban a nemzet alkotmányunk természetes rugalmasságánál fogva mindig könnyen hárított el vagy oly módon, hogy a király vagy a nádor (kormányzó) az országgyűlést összehívta, vagy pedig az országgyűlés gondoskodott uj király vagy uj nádor választása által az államfői hatalom gyakorlása tekintetében támadt űr kitöltéséről. Jelenleg azonban az 1918. évi október hó 31. óta végbement erőszakos forradalmi események az alkotmányos élet folytonosságát annyira megzavarták, hogy a jogfolytonossághoz való merev ragaszkodással többé nem lehet a törvényes állapotokhoz való visszatérést biztositani. Egyrészt ugyanis a Magyarország apostoli szent koronájával 1916. évi december hó 30. napján törvényesen megkoronázott IV. Károly király az 1918. évi november hó 13-án Eckartsauban kelt nyilatkozatában az államügyek vitelében való minden részvételről lemondott és azóta állandóan az ország területén kívül tartózkodik anélkül, hogy a királyi hatalmat tényleg gyakorolná; másrészt az 1910. évi június hó 21-ére 9*
