Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 3. szám - Nemzetgyűlés
132 összehívott országgyűlés képviselőháza az 1918. évi november hó 16-án tartott ülésében kimondotta feloszlását, főrendiháza pedig ugyanezen napon tartott ülésében a képviselőház emiitett határozatára való hivatkozással megszüntette alkotmányos működését és berekesztette tanácskozásait Igaz ugyan, hogy a királynak emiilett lemondó nyilatkozata a magyar minisztérium ellenjegyzése és a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül nem bir alkotmányos érvénynyc:l; igaz továbbá, hogy a képviselőház feloszlására vonatkozó önkényes és ki kény szeritett határozat az ezen országgyűlés tartamának meghosszabbításáról szóló 1915. évi IV. t.-C: rendelkezéseire való tekintettel szintén törvénytelennek tekintendő : mégis az állami főhatalmak gyakorlása az emiitett tények következtében kétségtelenül tényleg megszakadt. És ezt a helyzetet még súlyosbította a£ a körülmény, hogy az 1867. évi VII. t.-c. a nádor helytartói jogkörére vonatkozó szabályokat hatályon kívül helyezte és a nádorválasztást elhalasztotta ugy, hogy nádorunk — aki a királyi hatalom gyakorlásától visszalépett királyt az alkotmány szabályai értelmében helyettesíthette volna — nem volt és a nádori tiszt az eddigi szabályok értelmében király és országgyűlés hiányában be sem rolt tölthető. Több ízben fölmerült a magyar közéletben az a gondolat, hogy az alkotmányosság helyreállítása az 1915. évi IV. t.-c.-ben meghatározott időtartam letelte előtt törvényelenül fölosztott országgyűlés újólagos összehívása által lett volna a jogfolytonosság szabályainak a legmegfelelőbben elérhető. Ennek a tervnek a megvalósításáról azonban le kellett tenni egyrészt azért, mert a legutolsó országgyűlés tagjainak jelentékeny része a megszálló hatalmak részéről való internálás vagy személyes szabadságának egyéb korlátozása, másrészt halál vagy egyéb esemény következtében akadályozva lenne a megjelenésben és ezen tagok pótlása tekintetében nem áll megfelelő mód rendelkezésre, — másrészt nem szenvedhet kétséget, hogy a hetvenes évekből származó elavult választói jog alapján még 1910-ben összegyűlt képviselőház és a tulnyomólag még mindig rendi alapon álló főrendiház az időközben bekövetkezett világtörténeti és a nemzet sorsára döntő eseményekre való tekintettel nem képviselhetné a nemzet akaratát a belső rend helyreállításában és a külső béke megkötésében azzal a súllyal ée tekintéllyel, amelyre pedig ezekben a nehéz időkben a nemzet érdekében föltétlenül szükség van. Egyébként a volt országgyűlés egybehivása még a törvényhozás jogfolytonosságát sem tudta volna helyreállítani, a törvényhozás másik tényezője: a királyi hatalom gyakorlása tekintetében felmerült akadályok és törvényes királyi helytartó hiánya következtében.