Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Nemzetgyűlés

130 \ | helyettesíteni azt az alkotmányt, amely a nemzel lelkéből évszázadokon át nőtt terebélyes fává és a magyar géniusz legeredetibb alkotása. Hogy azonban ugy az u. n. népköztársaság, mint a tanácsköztársaság egész rendszere a nemzet lelkétől még a szellemi tompultság napjaiban is idegen maradt, azt a történeti érzés gyors fölébredése kétségtelenül bizonyítja; j senki sem lehet kétségben, hogy sem az önkényesen összeállított nemzeti tanács, sem a legterrorisztikusabb módon megválasztott katona-, munkás- és földmivestanácsok egy pillanatig sem képviselték a nemzet valódi akaratát és hogy 1918 október 31. óta a nemzet minden alkotmányosság nélkül tulajdonképpen csupán kalandortársaságok diktatúráját nyögte, i Különösen a proletárdiktatúra korszakában az állampolgári jogok egyenlőségére, tiszteletére és védelmére alapitotl jogrendszer teljes megtagadásával lábbal tiporták az egyes legszentebb jogait az életre, szabadságra, becsületre és vagyonra. Pártatlan biróságaink már törvényt ültek az ország ügyeinek vezetését kezükbe vett közönséges bűntettesek egy része felett; a nemzetgyűlésnek hivatása, hogy alkotmányunk értelmében határozzon az ezen időben kormányon volt miniszterek felelőssége és vád alá helyezése tárgyában. A nemzeti élet reneszánszának egyik első követelménye volt az alkotmányosság helyreállítása, hogy a nemzet sorsának intézését ismét maga vegye a kezébe. Ameddig a nemzet valódi akaratának intézményes megnyilvánulása nincs biztosítva, aé dig a nemzeti élet fejlődése a forradalmak bizonytalan mesgyéjéről nem tud határozott útra térni, addig a nemzeti élei megnyilvánulásának egy körében sem indulhat meg az az épitő munka, amely nemzetünk jövő boldogulását megalapozni van hivatva. Azonban az alkotmányos viszonyok helyreállítását nem csupán az ország feldúlt viszonyainak a rendezése és a jogbiztonság érdeke sürgette, hanem az 1914. évi június hó 25. napján a nemzet akaratán kivül megindult, de a végső összeroppanásig becsülettel végig küzdött háború befejezésére hivatott béke megkötése is. A szövetséges és társult föhatalmak több alkalommal kinyilvánították azt az akaratukat, hogy a békét csakis a nemzet akaratát valóban képviselő olyan kormánynyal hajlandók megkötni, amely kormány az egyenlő, általános és titkos választói jog alapján megválasztott nemzetgyűlésnek felelős. Hogy pedig a háborús állapotnak megszüntetése és tisztességes béke mielőbbi megkötése a magyar nemzetnek életérdeke, az nem szorul bővebb igazolásra. Ameddig a termelő munka meg nem indnl, a jogfolytonosság helyre nem áll, a jogbiztonság nincs kétségen kivül, amig pénzviszo-