Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

2 azonosságában nyilatkozott meg. Ezt az oszthatatlan és mindig ugyanazonos egyéniséget kell a mélyen tisztelt Közgyűlés előtt méltóan megrajzolnom. Ott született, ott ringott bölcsője, ott nevelkedett, ott kezdte pályafutását, ahol1..— hogy az ő szavaival mondjam — az Orbán-torony öreg harangja kong, a Várhegy tölgyei, a Bankó fenyvesei és a Hernád hullámai suttognak egymásnak. Kimondhatatlanul szerette szülőföldjét. S amint a gyermeki szerelel akkor lobog legtisztább., lánggal, amikor a szülőjéért reszkető aggódásban ég, Juhász Andorban is a szülőföld szeretete a trianoni gyászban fájdalom által megszentelt érzéssé magasztosult. Amit komor méltósággal viselt, fel-felszakadt lelkéből a fájdalom. „Még gondolatunk sem szállhat el zavartalanul — mondja a budapesti kir. ítélőtábla 1921. évi évnyitó teljes ülésében tartott beszédében — az apai ház küszöbéhez és jó szüleink sírhantjához, hiszen úgy lehet, hogy az a durva kéz, amely leszaggatja a magyar utcák és terek ősi neveit, az ő fejfájukról is lekarcolta a gyermeki kegyelet magyar betűit." Trianonig külön-külön érzésként élt bennünk a hazaszerelet és a szülőföld szeretete. Trianon óta azoknak a lelkében, akiknek bölcsője az elszakított országrészeken ringott, a két érzés a fájdalom keserű levében oldódott egybe egy, a szivet összeszorító, a kart ökölbe összehúzó és még a hitetlennek lelkét is hittel eltöltő hatalmas érzéssé. Ez a hatalmas érzés teljesen betöltötte Juhász Andor szivét, lelkét, eszét. Az igazságügyi politika nem égy nagyjelentőségű kérdésében ez az érzés irányította állásfog lalását. Ismeretes állásfoglalása a Magyar Magánjogi Törvénykönyv tervezetének hatálybaléptetése ellen. Aggasztotta, hogy az országnak a magánjog egységében fennálló együvétartozását széttörjük, hogy a magánjog egységében fennálló összekötő kapcsot komoly szükség nélkül erőszakosan szétvágjuk. Nem szívesen beszélt nyilvánosan erről az aggodalmáról, minden bizonnyal azért, hogy ellenségeink figyelmét rá fel ne hívja. Önmérséklését, megfontoltságát, felelősségtudatát jellemzi, hogy amikor minden aggodalma ellenére a törvénykönyv tervezete törvényjavaslatként mégis benyujtatott és a magyar jogéletnek ezt a nagyjelentőségű mozzanatát a magyar jogászvilág ünnepelte, nem akart ünneprontó lenni s hogy az a hatalmas érzés sajogva rezdült meg szivében, csupán tapintatosan sejttette, mikor a törvénykönyv tervezetét a következő szavakkal üdvözölte: „Üdvözlöm a javaslatot, amelyben az én felvidéki magyar lelkem Nagymagyarország ,magánjogi kódexét sejti, amelynek az lesz a fő hivatása, hogy amikor a trianoni bilincsek lehullanak nemzetünk megkínzott testéről a fennálló szokásjogi .jogközösség helyébe lépve a kodifikált egységes magánjog erős kötelékeivel is szorosan egymáshoz