Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)
1943 / 40-41. szám
26 melyet az állam és a társadalom közösen, kezetfogva intéznek. Az első világháború szomorú eseményei és lesújtó eredményei húsz évre visszavetették ugyan az igazságügyi patronázs munkát, de ezalatt is és ma is, az összes kulturállamok és társadalmak nem szűnnek meg a közbiztonság, a jogrend fenntartása érdekében a patronázs eszmél minél erőteljesebben felkarolni és minél sikeresebbé lenni. //. Külföldi codificatio. Amilyen régi a patronázs gondolat, oly későn, mondhatni csak napjainkban indult meg a patronázs codificatioja, rendszeres törvényalkotás útján szabályozása. Ennek magyaráz;) la azonban igen egyszerű. A patronázs munkát, melyet kétezer év óta egyes nemesszívű emberbarátok társadalmi úton végeztek, legutóbbi időkig mindenütt merőben társadalmi feladatnak lekin tették. Mindenütt egy-két emelkedett szellemű egyházi, vagy világi ember alakított kisebb társaságot, egyházi, vagy világi egyesületet a patronázs gyakorlására. Az államhatalom nem törődött ennek törvényhozási szabályozásával, nem tekintette azt állami feladatnak. A másik oka pedig ennek a nemtörődésnek az volt, hogy a büntetési rendszer a XVIII. század végéig mindenütt a halálbüntetésen és a botozáson nyugodott. A mai börtönbüntetés csak ekkor született meg és kezdte meg hódító útját a kulturállamok jogrendszerében. Mai értelemben vett börtönök, a/ elítélteknek hasznos munkával foglalkoztatására és erkölcsi megjavítására alapított letartóztató intézetek nem lévén, nem is merülhetett fel erőteljesebben a rabok és a börtönökből kibocsátottak céltudatos gondozásának problémája. Innen van, hogy csak a modern börtön fogalmának megszületésével karöltve merül fel a patronázs egyletek fogházmissziói munkájának rendszeressé tétele s ennek és az utógondozásnak törvényi szabályozása. Mennyire igaz ez, bizonyítja, hogy a patronázs egyletek rendszeresítését és a rabok és kibocsátottak állami segéllyel gondozását a modern börtönügy első apostolai vetik fel. Mint fentebb említettem, John Howard, az „angol emberbarát az első, aki törvényjavaslatot készít az egészséges levegőjű és a rabokat hasznos munkával foglalkoztató börtönök építéséről, a fogházfelügyelők visszaéléseinek meggátlásáról és ezzel kapcsolatban a kibocsátott rabok gondozásáról. Anglia lesz így — Howard és utána sok más lelkes emberbarát sürgetésére — a modern börtönügy és a ma uralkodó fokozatos börtönrendszer megteremtője s itt születik meg a patronázs egyletek és az utógondozás állami feladattá emelésének gondolata. A XVIII. század végétől fogva Anglia egymásután alkotja meg a börtönügyi törvények hosszú sorát. Előbb a
