Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

23 össze 1572-ben, a foglyok ápolására —, Borromeo Szent Károly milanói érsek (1538—1584.) szemináriumokat, kollégiumokat, kórházakat alapít hasonló célzattal —, Paulai Szent Vincze (1576—1680.) megalapítja á Lazarista rendet és a „Keresztény Szeretet Leányai" (szürke nénék) Egyesületét. Mindezek a ritka példák itt-ott utánzásra találnak. . A patronázs gondolatnak uralkodó koreszmévé emelkedése azonban csak a XVIII. század végén megindult börtönügyi mozgalom eredménye lesz. Ennek a nemes, emberies mozgalomnak igazi apostola az angol John Howard (1727—1790.) volt, aki azzal kezdte reformátori munkáját, hogy két nagy európai útja után, amelyeken alkalma volt személyesen meggyőződni arról, hogy milyen rettenetes a földalatti lyukakba, kazamatákba dugott foglyok állapota, két törvényjavaslatot nyújtott be az angol alsóházhoz, egyiket az elbocsátolt rabok gondozásáról, másikat a fogházak és a foglyok egészségi állapotának javításáról. Az alsóház nagy elismeréssel fogadta Howard buzgolkodását és külön parlamenti bizottságot küldött ki a gyökeres börtönügyi reformok kidolgozására. Ez lett kiindulópontja Európában a ínodern, emberies börtönök építésének s a rabokkal való emberies bánásmódnak. Howard teremti meg ezzel a rabsegélyezés, illetőleg a ma ú. n. utógondozás intézményét s egyben a mai patronázs egyletek alapítója is lesz. ö hozza össze 1788-ban az „Emberbaráti Társaságot" (The Philantropic Society), mely az első, mai értelemben vett javítónevelő-intézetet is felállította a bűnelkövető, majd az elhagyatott és a züllésnek kitett gyermekek gondozására. Az angol társadalom e szép példa nyomán nagy buzgalommal karolta fel a patronázs ügyet s különösen Mary Carpenter és Elisabeth Fry („a börtönök angyala") vezetésével egymásután alakultak meg a különböző jótékony egyesületek és intézetek, melyeket a törvényhozás jelentős államsegéllyel támogatott. Angliával egyidőben kezdi meg a börtönügy reformját s ezzel kapcsolatban a rabsegélyezést és a patronázs egyletek alapítását Észak-Amerika több állama. így Pennsylvánia államban már 1776-ban megalapítja B. Winter Wistar az első rabsegélyező egyesületet Filadelfiában (Society for assisting distressed Prisoners). Utána New-York és Massachusetz államok is versenyezve karolják fel a börtönügyet és a patronázst. Az európai államok körében is a XIX. század első negyedétől fogva egymásután jönnek létre a gyermekvédő és rabsegélyező egyletek. Németországban Theodor Fliedner (1800—1864) alapítja meg 1826-ban az első fogházegyesületet, céltudatosan a fogházakban sínylődő rabok és a kiszabadultak lelki és testi felsegítésére, ő alapítja meg az őskeresztény diakonissza intéz-