Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

18 Ezúttal is egy tiszteletteljes kéréssel fordulok a Tekintetes* Jogászegylet Teljes Üléséhez s ezúttal nem is csupán a magam óhaját, de a Fiatalkorúak budapesti Felügyelő Hatóságának leghőbb kérését is tolmácsolom, mikor arra kérem a Teljes Ülést, méltóztassanak magukévá tenni és támogatni az Igazságügyminiszter Ürhoz intézendő azt a felterjesztésünket, hogy ,,Alkossunk törvényt az igazságügyi patronázs egyletekről és a letartózta tási intézetekből szabadultak utógondozásáról. Én ugyan előre készen vagyok arra —ismerve a gyakorlati jogászok és politikusok realisztikus gondolkozását —, hogy ez az esdő kiáltás sokaknak s talán éppen a törvényhozás tagjainak lelkében is éles ellenvetéseket, vagy egyenes visszautasítást fog kiváltani. Szinte hallom a korholást: Ti jámbor idealisták, hát nem látjátok, hogy még benne vagyunk a második világháborúban. Nem gondoltok arra, hogy a patronázs terén ma csak a hadigondozás lehet az egyetlen feladatunk. Ma minden erőnkkel a harctereken hazánk létéért, jövőjéért, mindnyájunk életéért és sorsáért küzdő fiainkat, az ő hozzátartozóikat, a hazajött sebesülteket, az elesettek hátramaradottjait kell minden lehető úton és módon segítenünk, támogatnunk. Majd, ha a háborúnak vége lesz, a nyugodt, békés időben álljatok elő ilyen kívánságokkal és javaslatokkal. Addig örüljünk, ha a hadipatronázst meg tudtuk valósítani és elősegíteni. A bűntetteseket pedig ma nem tyúkkal-kaláccsal, hanem a legteljesebb szigorral, vasveszszővel és statáriummal kell elintézni. Hát én és a velem hasongondolkozású és érzésű, ú. n. „jámbor idealisták" és a szívünk legmélyén valóban optimisták, mindezeket nagyon jól tudjuk és átérezzük. Mi is a hadigondozást tartjuk ma is mindenekfelettvalónak és tehetségünk szerint ki is vesszük abból részünket. De mint minden dolognak, úgy a patronázs munkának is két oldala van. A harctereken küzdőknek meg kell adnunk minden tiszteletet és gondozást, de emellett az őérettük itthon dolgozó társadalomnak is joga van. sőt kötelessége a jogrend fenntartásáról, a társadalom biztonságáról, nyugalmának, munkaképességének biztosításáról s az ezzel kapcsolatos égető reformkérdések megoldásáról is gondoskodni és az e téren szükséges törvényhozási reformokat sürgetni és megvalósítani. A nagy bűntetteseknek szigorú és a mai időkben különösen példás megbüntetését mi is elemi követelménynek tartjuk és csak helyeselhetjük ezekkel szemben a statáriális eljárást is. De elvégre nem mindenik bűnelkövető valóban nagy és veszedelmes bűntettes. Odáig mégsem mehetünk, hogy a kisebb bűncselekmények nagyszámú elkövetőit, a vétségek és kihágások miatt elítélteknek tízezreit, talán százezreit is halállal sújtsuk, vagy a régi