Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

s függetlenséget komolyan veszélyeztető mozzanatokat nem ismerünk. Juhász Andort azonban már a csak távolról feltűnő jelenségek is aggasztották. így aggasztotta az. hogy a bírói státustörvény egyik-másik rendelkezését más státusbeliekre is kiterjesztették, attól félt. hogy ennek következtében a bírói státus különállása elhomályosodik. Aggasztotta az is. hogy az 1924 :IV. törvénycikkben a tisztviselői illetményeknek szabályozására a pénzügyminiszternek adott felhatalmazás kiterjed a bírói és ügyészi karra is. Élénken tiltakozott az ellen a felmerült gondolat e"en hogy az adminisztratív felügyelet kiterjesztessék a bírák érdemi munkájára is. Erőteljes állásfoglalásának az eredménye, hogy az 1934:1. törvénycikknek a kényszernyugdíjazásra vonatkozó rendelkezései a bírákra és a királyi ügyészekre nem terjesztettek k: A bírói fegyelmi eljárás novellájaként benyújtott törvényjavaslat ellen rendkívül éles harcot indított és ki is vitte, hogy abból ki hagyatott minden olyan rendelkezés, amely a bírói függetlensége* csak távolról is érinthette volna. Jellemző, hogy ő. aki valósággal irtózott attól, hogy a sajtóban bármiféle vonatkozásban is szerepeljen, a Pesti Hírlapnak az 1935. évi február hó 12. napján megjelent számában fulmináns cikkben támadta a törvényjavaslat aggályosnak látszó rendelkezéseit. Az a szinte elementáris erő. amelyet Juhász Andor a bírói függetlenség oltalmában kifejtett, a bírói hivatás szeretetén felül megingathatatlan alkotmányos érzületéből is táplálkozott. Az alkotmányosságot és alkotmányunkat mindenekfölött becsülte. Büszke arra. hogy a vesztett háború, az alávaló forradalom, a még alábbvaló tanácsköztársaság és a kegyetlen ellenséges megszállás után elsők voltunk, akik az újjáépítést az alkotmányosság útján kerestük. Ha a jogalkotás terén általában indokolt, még különösebben indokolt az óvatosság és a megfontoltság az alkotmányjogi jogalkotások terén. Itt különösen meg kell fogadnunk Horatius intését: nonum prematur in annum. Az alkotmány területén semmiféle radikalizmust nem tűr. Az 1918. évi választójogi törvényjavaslat tárgyalása során a főrendiházban tartott előadói beszédében mondja a következőket: ..Xagy szellemek, a korukat megelőző lángelmék időnkint messze előre megvilágítják az emberi haladás ösvényét, de a nemzetnek csak a fejlődőképességüknek és összetartó erejüknek megfelelő ütemben lehet a leroskadás és a szertezüllés veszélye nélkül a messzire bevilágító úton haladniok." Alkotmányos érzülete összhangban áll hagyománytiszteletével. Fájlalja, hogy az újabb jogalkotás letördelte a többszáz éves királyi Kúriának sok olyan tradicionális ékességét, amit összhangba lehetett volna hozni alkotmányunk újabb fejlődésével, mint példának okáért az országbírói, a személynöki méltóságot, a szeptemvireket. az ítélőmestereket és bírói szervezetünknek az