Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - Történelmi alkotmányunk és a kormányzóhelyettesről szóló 1942. évi II. törvénycikk. [Előadás a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási szakosztályának 1942. évi április 28. napján tartott ülésén]

16 a kormányzói tiszt megüresedése esetében arra az időre, amíg az új kormányzó az esküt le nem teszi, a m. kir. miniszterelnökből, az országgyűlés két házának elnökéből, Magyarország hercegprímásából, a m. kir. Kúria s a m. kir. közigazgatási bíróság elnökéből és a m. kir. honvéd vezérkar főnökéből alakul,1 csupán a kormányzó megválasztása iránt szükséges intézkedések haladéktalan megtételére bír hatáskörrel. IV. A kormányzóhelyettesi intézmény megalkotására irányuló törvényjavaslat miniszteri indokolása azért látta szükségét egy ilyen új intézménynek, mert — és most idézek — „éppen úgy, amint történetünk letűnt századaiban, ma is előállhatnak olyan helyzetek, hogy a királyi hatalom gyakorlóját, ezidőszerint a kormányzót, külföldön tartózkodás, hadjárat, betegség, elfáradás kényszerítette pihenés vagy más okok tisztének ellátásában rövidebb-hosszabb időre gátolják. Az előrelátó okosság megköveteli annak az elhárítását, hogy ilyen esetekben az ország kormányzatának a folytonossága a kormányzói hatalom gyakorlásának hiánya miatt megszakadjon. Különösen a mai nyugtalan időkben, amikor a kormányzás állandó éber figyelést és gyors elhatározásokat kíván, nem lehet fenntartani olyan alkotmányjogi hiányos helyzetet, mely a kormányzói hatalom tényleges gyakorlásának akadályai esetére a kormányzó helyettesítéséről nem gondoskodik, illetőleg a gondoskodást arra az időre halasztja, amikor a helyettesítés szüksége majd felmerül". E szükség vezetett történelmi alkotmányunk fejlődése során a nádor király-helyettesi szerepéhez, majd pedig a jelenlegi közjogi provizórium idején az országtanács kormányzóhelyettesítési funkciójának törvénybe iktatásához. De törvényhozásunk 1867ben a nádori jogkörnek, a parlamentáris felelős kormányzat elveivel való megfelelő összeegyeztetése végett, olyan gyökeres reformját vélte szükségesnek, hogy annak megtörténtéig jobbnak látta az egész nádori intézmény szüneteltetését. Az országtanácsot pedig a testületi jellege — törvényhozásunk újabb megfontolása szerint — alkalmatlanná teszi a kormányzóhelyettesítési funkció betöltésére éppen az olyan időben, mint a mai, melyben az államfői funkció természete különösen is megköveteli a szilárd akarat, a gyors elhatározás, az egyéni felelősségérzet érvényesülésének azt a legnagyobb lehetőségét, melyet az államfői funkció ellátásánál, szemben a testületi szervezettel, éppen csak a monarchikus elv biztosít. Megtámadhalatlanul helyesnek kell tehát elfogadnunk a kormányzóhelyettesről szóló törvény javaslatának miniszteri indoko1 1937. évi XIX. tc. 3. §-a és 1940. évi IX. tc. 2. §-a.